Még delet sem ütötte el az óra, amikor az örökifjú cigányasszonyok Nagy Feróval és a virágáruslánnyal karöltve már ropták a mulatóst. A farsangi időszakból ugyan valamelyest kicsúszva, de annál lelkesebben készültek a siratói idősek klubjának tagjai szokásos szerdai nagyrendezvényükre, ahol szinte mindenki maskarát öltött.
– Ez már a második farsangunk – mesél az előkészületekről a sivatagi zarándokjelmezbe bújt gondozó, Jónásné Krajcsovicz Ágnes. A tavalyi évben még egy kicsit szolidabbra sikeredett, hiszen akkortájt kovácsolódott össze a közösség, idén azonban már napok óta tervezzük a jelmezeket, sütjük a fánkot, a hurkát és a kolbászt. Mindenki nagyon várta már ezt a napot.
Az idejárók közvetlenségét bizonyítja, hogy néhány percen belül a jelmezesek már egy szerelmi kártyajóslattal is felvérteznek. Az asztal körül gyülekezők táskájából pedig időközben egy kis hazai is előkerül, amiből egyre többen kérnek kóstolót.
– Ők otthon nem mulatoznak, családdal már nem járnak el – sorolja Ági, a közösség lelke. Itt azonban havonta egyszer úgy vesszük észre, igénylik az ilyen táncos mulatságokat. Ilyen volt szilveszter, de erre ad majd lehetőséget az egy éves szülinap vagy a pótszilveszter is.
A jelenleg 68 fős klubtagságból Deák György úgymond a keménymag része. A farsangi készülődésnek is megadta a módját, a lánya segítségével babos kendőt kötött, bőrmellényt húzott, sajátos ruhadarabként pedig felaggatta az unokáit ábrázoló kitűzőket.
– Most lesz az egy éves évfordulónk, és úgy gondoltam, arra felajánlok egy kisebb disznót is. Tavaly is megtettem, és nagyon jól sikerült minden, remélem, idén is mindenki elégedett lesz. Március 10-én tartjuk nálunk a nagy, közös disznótort, egy nappal később pedig a szülinapi ünnepségen fogyasztjuk el az elkészült finomságokat.
Kovácsné Anikó férjével minden héten Szarvasról jár ki a klubba. Azt mondja, ma már el sem tudja képzelni, hogy máshol töltse a szerdai napokat.
– Eleinte voltak fenntartásaim. Attól tartottam, hogy idegenek közé jövünk, akik majd nehezen fogadnak be bennünket, de nagyon jó barátokra találtam. Javaslom minden nyugdíjasnak, hogy csatlakozzon egy klubhoz, mert nagyon sokat kaphatnak egy ilyen kis közösségtől.
Egyetlen, apró gond van csupán: a helyiek kezdik kinőni a klubot.
– Bővíteni kellene – súgja távozáskor a gondozó, majd egy-egy nagy adag tálca fánkot helyez az előtérben faltól falig megterített asztalra.
