Új helyszínen és kibővült szereplőkkel nyílt meg a regionális termékbemutató. Vándorútját járva az „élő” tárlat négy év elteltével visszatért Szarvasra, ahol a Damjanich utcai Civil Ház helyett a Zebra klub udvarára költözött be. Egyszerű magyarázatként az nyárzáró szilvanapok szolgál, amelynek égisze alatt nagyobb nyilvánosságot és érdeklődést reméltek a szervezők.
A négy települést – békésszentandrási, gyomaendrődi, orosházi és kondorosi – egyesületeket közrefogó kiállításnak legalább egy kis szeletkéjét mindenki szívesen hazavitte volna, hiszen rendkívül gazdag válogatást mutatott az idei év zöldség-és gyümölcsterméséből. A friss termékeken túl konyhakész befőttek és savanyúságok sorakoztak a rögtönzött kamrában, de a kreatív háziasszonyok arra is jó példát mutattak, hogyan készül a gluténmentes őszibaracklekvár, ketchup, házi szörp, bor vagy a gyümölcsök cseppfolyósított változata, a pálinka.
A tárlat szeptember 9-én, a délelőtti órákban nyílt meg. Mótyán Tibor, a kertbarát kör elnöke, Lázár Zsolt esperes és Babák Mihály polgármester köszöntötte a megjelenteket, emlékeztetve arra az örömre, amit a kertészkedés jelenthet.
– A látvány magáért beszél – mondja elragadtatva Hajdú Pál, a Tessedik Sámuel Kertbarát Kör titkára. Szinte minden termék kiállításra kerülhetett, egyetlenegy gondunk volt, mégpedig hogy a szilva egy kicsit hamarabb kezdett el potyogni a fáról. A kertbarát kör tagjai múlt hét pénteken főzték ki a lekvárt, azokat a termékeket, amiket itt láthatnak, úgy próbáltuk megmenteni, hogy eddig hűtőben tároltuk.
Hozzátette, szerencsére az időjárás is kedvezett a háztáji termelésnek, locsolással pedig kiváló minőséget lehetett produkálni. Gömbölyded almák, lédús körték, szilvák és szőlők és számos zöldségféle is ezt igazolta, a kiállítás közepén pedig egy minden képzeletet felülmúló tök ékeskedett.
– Minden nagyon tetszett, különösen a befőttek. Régen én is sokat raktam el belőlük, ma már nem divat. Látszik, hogy akik termelték, értenek hozzá – mondja egy idősebb hölgy.
A lánya szerint a fiatalok többsége olyan helyen él, ahol nem tudja megoldani a tárolást, míg sokan a könnyebbik utat választják, a kis-és nagykereskedéseket. Ez részben szerinte érthető, hiszen 10-12 órás munka után már nincs idejük és kedvük lekvárfőzéssel bíbelődni. Így maradnak a nagyszülők, akik kamrájukban még őrzik gyermekkoruk ízeit.
– A kertbarátok mindig a jövőt építik. Mindig bizakodnak. Többek között abban is hiszünk, hogyha elmeséljük, milyen előnyökkel járnak a magunk által termelt növények, hatással lesz az emberekre. Sajnos nem nagyon van utánpótlásunk, de reméljük, hogy aki eljött, és megnézte a kiállításunkat, egy kicsit elgondolkodik a folytatáson – mondja zárásul, majd az elismerő szavakkal teli emlékkönyv felé invitál.
