A rendszerint nyárvégi fesztiválhangulatban zajló Szilvanapok egyik utolsó eseményeként a szarvasiak és a testvérvárosok képviselői vasárnap összegyűlnek, hogy hálát adjanak az Úrnak az éves termésért.
– Hagyomány, hogy a Szilvanapok kellős közepén, a forgatag és a mulatozás hangjait picit lehalkítva itt, a templomban összegyűlünk, és hálát adunk az Úrnak, a mi istenünknek, aki ebben az esztendőben is megsegített – mondta Lázár Zsolt evangélikus esperes az Evangélikus Ótemplomban a Szilvanapok zárónapjának délelőttjén.
– Ne feledkezzünk el a hálaadásról! Volt idő, amikor ez az ünnep volt a legnagyobb egy szarvasi gazda, egy szarvasi parasztember számára. A legnagyobb ünnep, hogy az év fáradalma után hálát adhatott az istennek, és megfogalmazta ami a szívében van, mert érezte azt a vezetést, érezte azt a segítséget amit az Isten az ő életében adott – emlékezett vissza.
Egy példa erejéig egy érdekes tanulmányból merített, miszerint a húsz leggazdagabb ország közül az elsőben, az Amerikai Egyesült Államokban élnek többen keresztény hitüket gyakorolva, mint akik elveszítették a hitüket, vagy más hithez tartoznak. Mózes 5. könyvének 8. fejezetében leírtak már az ő életükben beteljesedett.
“Szarvas egy különleges település, akik itt élnek, tudják. Különleges klímája van ennek a területnek, ennek a néhány négyzetkilométernek”, utalt az elmúlt nyár közelben pusztító viharaira, jégverésre, természeti csapásaira, miközben Szarvason zajlottak a Vízi Színház előadásai.
– Mikor ilyeneket átélünk, fogalmazzunk meg a hálát a szívünkben, hogy valóban az Úristen megkímélt bennünket, valóban az Úristen segített rajtunk – utalt a karibi térségben pusztító Irmára.
– Ha úgy érezzük, hogy igen, valamit a tehetségünkkel értünk el, a szorgalmunkkal, akkor köszönjük meg az Istennek, hogy adott tehetséget, adott tálentumot, de ne feledjük el azt, hogy akiknek sokat adtak, attól sokkal többet kérnek is számon!
Az ünnepi istentisztelet végén a termésükre áldást kérő gazdák körbe kínálták termékeiket.
