Talán soha ilyen magas nem volt az egy négyzetméterre jutó kortárs költők száma, mint szeptember 9-én. A XX. Szarvasi Szilvanapokhoz kapcsolódva már második alkalommal jelentkezett különkiadással az Íróklub. A tavalyi évhez képest több változás is történt. Ilyen volt többek között, hogy egy helyett két helyszínre – köztük egy mozgóra – várták a kortárs irodalom iránt érdeklődőket, és a moderátorok száma is megnövekedett. Bődi Etelka mellett Czinki Ferenc író, szerkesztő, kritikus is beszélgetett a meghívott vendégekkel, köztük Mucha Attilával, Mucha Dorkával és Laboda Róberttel is.
– Májusban tartottunk itt, a Ruzicskay Alkotóházban egy felolvasóestet, és annyira megtetszett a környezet, hogy úgy döntöttünk, visszatérünk – árulja el a délután előadóira várakozva Várnai Réka. – A folytatás, a hajó egy álom volt. Megkerestem a Katalin II tulajdonosát, aki rögtön igent mondott – teszi hozzá repesve.
Elmondta, bár a közel három éve futó rendezvény nem mozgat meg tömegeket, nem is bánja. A cél ugyanis az volt, hogy a túlnyomórészt a fővárosba és megyeszékhelyekre koncentrálódó író-olvasó találkozók kilépjenek megszokott medrükből, és Szarvasra is eljussanak. Az eltelt idő alatt több tucat poéta fordult már meg a Körös-parti kis városban, továbbá az érdeklődők a helyi szerzők tollából származó alkotásokat is rendszeresen megismerhetik.
– A slam poetry a három perc szabadsága, és én nagyon szeretek szabad lenni. Ezt az érzést megízlelve igyekszem közvetíteni a gondolataimat a közönségnek. Többször felmerült már a kérdés, hogy ez a nagyon fiatal műfaj hány százalékig költészet, és milyen arányban előadó-művészet. Meglátásom szerint ez 40-60%, és én igyekszem hű maradni ehhez a számításhoz. Sok mindent kimondtam már a színpadon, amit sokan tudnak, de mégsem beszélnek róla. A társas létezés komplexitása érdekel a legjobban, és a többséggel ellentétben én nem megyek el szó nélkül a problémák mellett – mondta el hitvallásáról a Szarvason először vendégeskedő Laboda Róbert.
A felvidéki szerző az elmúlt években két kötettel is jelentkezett. Bár mindkettő, a Túlzások és Én csak néztem című munkái hetek alatt elfogytak a könyvesboltok polcairól, a költő inkább a tanítást helyezi előtérbe az életében. Drámapedagógusként gyermekelőadásokat ír és rendez, és „jó ízlésre” neveli a fiatalságot, amelyben szándéka szerint maradandót szeretne alkotni.
A Márai Sándor Kör részéről ezen a napon – alig fél év után – újra találkozhatott a közönség a Mucha Dorka és Mucha Attila szerzőpárossal, akiket két éve már nemcsak a szakma, hanem a házasság köteléke is összekapcsol. S noha alapvetően mindketten a rövidprózában alkotnak, Dorka átlépte eddigi korlátait, és hamarosan első nagy regényével jelentkezik. A tanár-diák kapcsolatot boncolgató történetre már egy kiadó is ráharapott, a fiatal tehetség azonban bízik benne, hogy nem ez lesz az egyetlen.
Férje, Attila új kapukat dönget. Korábban megjelent könyve, a Konyha, sör, főzés ugyanis egyre népszerűbb, ezáltal pedig őt is mindjobban magával ragadta a házi sörfőzés világa. Már több rendezvényen is megjelent jellegzetes italaival, jelenleg pedig egy házi sörfőzde nyitásán gondolkodik.
A délután Kemény István és Bartis Attila költőkkel folytatódott, a sétahajón pedig a vendégek mellett Uhljar Anna és Várnai Réka is felolvastak legújabb verseikből.
