G.E.
Szeptember 27 – 30 között láthatták a szarvasi nézők a Cervinus Teátrum Kamara színpadán Peter Karvaš Szigorúan tilos! című tragikomédiáját Varga Viktor rendezésében. A komédia 1969-ben íródott, és a rendszerváltásig betiltott mű volt hazájában, vagyis ősbemutató volt a Cervinus Teátrumban. A szerző Peter Karvaš szlovák író, drámaíró, színházi teoretikus, tanár, elméleti szakember, aki számos prózát, drámát és elméleti művet írt. Dr. Dósa Zsuzsa, a színház művészeti igazgatója fordította le a művet a színház számára.
A történet Anna (Szemerédi Bernadett) és családja életének egy szakaszát meséli el. Anna vidám, boldog lány, aki egy baleset következtében megvakult, családjával egy emeletes ház ötödik emeletén békességben éli mindennapjait. Ám egy hatósági rendelet felborítja a hétköznapok békességét, és félelem költözik a lakásba. A rendelet szerint tilos kinézni az ablakon… A családtagok nem egyformán élik meg a rendelet hatását. Anna tiszta lelke, őszinte megnyilvánulása tragédiához vezet, mert beismeri, hogy „kinézett” az ablakon, és el is meséli mit lát, ami nyilvánvalóan nem igaz, de ennek ellenére elviszik, mert megszegte a rendeletet. Ahogyan elviszik szerelmét is, a festőművész Andrejt (Polák Ferenc), aki a legfelső szinten él műteremlakásban. Éppen a rendelet értelmetlensége miatt száll szembe a két ellenőrrel, Gondával (Timkó János) és Neorallal (Ragány Misa). Az Apa (Nádházy Péter) és az Anya (Dósa Zsuzsa) nem is értik Anna viselkedését, hiszen a két ellenőr rendben talált mindent, addig, amíg Annát nem kezdték el kérdezni. Adam bácsi (Maróti Attila), aki szintén a lakásban él, igazi túlélő típus, dolgozni nem szeret, mert mindig beteg, de okoskodni, a tutit megmondani, ahhoz nagyon ért.
Ez még csak az első felvonás, hogy mi lesz a történet vége, azt a színházban megnézhetik. Az előadás tragikomédia, vagyis nagyon sok igazán humoros, abszurd jelenettel tarkítva, de mindenképpen elgondolkodtató a rendelethez való hozzáállása a családnak és a két ellenőrnek. A humor mellett, azonban mind az első felvonás végén, mind a második felvonás egyes jeleneti könnyeket csalnak a nézők szemébe.
Szemerédi Bernadett Anna megformálása marandó alakítás, olyan szépen, finom eszközökkel alakítja a vak lányt, egyetlen percre sem esve ki szeréből. A kezdeti vidám gyermek felnő, de vakságában tisztábban lát, mint a látók. Az előadás végére felnőtté válik, határozottsága megszégyeníti családját. Különleges volt Anna mimikája, ahogy figyelt a család beszélgetéseire nem lehetet sokszor nem ráfigyelni. Megható a „vallomása” és a záró monológja. Bernadett elbűvölő alakítása nagyban hozzájárult az előadás sikeréhez. De ott voltak a többiek is, akik szintén minden megtettek, hogy sikeres legyen az előadás.
Maróti Attila Adam szerepében tökéletesen hozta azt a figurát, aki mindig megtalálja azt a kiskaput, amiből hasznot, előnyt remélhet. A rendeletet elsőként megismerve, mint saját gondolatát adta elő családjának, hogy mit kéne tenni, ami majd be is következik. Maróti Attila nagyszerűen alakította Adam figuráját. Polák Ferenc Andrejként az első felvonásban szintén vidám, mosolygós fiatalember – szinte gyerek –, aki a második felvonásban már megtört, de szenvedélye az igazság iránt mit sem változott. Jelenete Gondával mindkét színésztől kiváló teljesítmény. Polák Ferenc ragyogó, tisztalelkű Andrejt varázsolt színpadra lenyűgözően.
Az Anya szerepében Dósa Zsuzsa és Apaként Nádházy Péter békét szerető emberekként igyekeznek mindenkinek megfelelni, ám ez nem megvalósítható, egy értelmetlen rendelettel szemben. Mindketten kiválóan alakították szerepüket. A két ablakellenőrként Timkó János és Ragány Misa is nagyszerűen vitte színpadra az egymástól nagyon eltérő jellemeket. Nem tudni melyiküktől kéne jobban félni, de az biztos mindkét színművész megteremtette azt a karaktert, aki ezért vagy azért, de szeret zsarnokoskodni, bár ezt más-más eszközökkel, viselkedéssel teszik.
Varga Viktor rendező Anna két síkon való szerepeltetését nagyon jól kitalálta, a másik érdekes megoldás a család nem lát, nem hall, nem beszél jelenete, amikor Anna vallomást tesz. Az egész előadás végig feszes, bár jókat lehet nevetni rajta, elgondolkodtató, amelyet átsző a hol hangos, hol halk zene (a hegedű szinte sírt Anna vallomása alatt).
Már – már ismétlésnek tűnik, de olyan magas színvonalú előadást láttunk, amely bármelyik fesztiválon megállná a helyét. Remélhetőleg lesz több olyan játszóhely, ahol a Cervinus Teátrum bemutathatja Peter Karvaš tragikomédiáját, amelynek díszlettervezője Jakub Branický, a jelmezeket Nagy Szilvia álmodta meg. Igazi csemege a stúdió-előadások között.
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán a díszbemutatón készítette.
