Nem bízta a véletlenre a kóstolót Szarvas Város Barátainak Köre. A Szarvasi Szilvanapok névadó kedvencéhez kapcsolódva idén már másodszor gyürkőztek neki a gombóckészítésnek, s a taglétszámból kiindulva négyszáz darabig meg sem álltak. A Nap utca 24. szám alatti új székházukban a fesztiválnyitást megelőző napon egy maroknyi csapat állta körbe az asztalt, és tíz kg krumpliból próbált nyújtható, könnyen kezelhető tésztát varázsolni.
– Ilyen vicces krumplival az elmúlt 48 évben még nem találkoztam. Tovább főztük, és mégis nehezen lehetett összetörni. Nagyon kíváncsiak vagyunk most már, hogy milyen lesz a végén – fejezte ki aggodalmát Medvegy Mihályné Jutka néni a gombócok miatt.
A baráti kör oszlopos tagjának nagy gyakorlata van a szezonális tésztaféleség elkészítésében. Mint mondta, a gyümölcs érésének idején mindig megragadja az alkalmat, és gyakran örvendezteti meg a családot ezzel a házias finomsággal. Előrelátó háziasszonyként emellett gondol az ínségesebb időkre is, és a fagyasztóban is rendszeresen 70-80 gombócot pihentet.
Vallja, a házi gombócnak nincs párja, és nem lehet összehasonlítani a kereskedelmi forgalomban kapható testvérével. Az utóbbit ugyan csak egyszer kóstolta meg egy ismerősénél, de csak megerősödött benne a vélekedés, mely szerint az otthon készültnek nincs párja.
Az asszonyok összehangolt munkáját látva úgy tűnt, mindenki szakavatottja az őszi hónapok csemegéjének. A sorból csak Veréb Lajosné Ilike lógott ki, aki testvérével véletlen csöppent a délutáni programba.
– Életemben még sohasem készítettem szilvás gombócot. Most a lányok mutatták meg, hogy kell söndörgetni a tésztát. Amíg élt anyukám, gyakran csinált, azóta pedig ilyentájt mindig lejövünk Szarvasra, és telefaljuk magunkat – mondta a kényelmes háziasszonyok őszinteségével a Miskolcon élő hölgy.
Testvére, Pekár Pálné Margitka ellenben nem csak a kóstolásnak tudora, hanem a receptet is kívülről fújja. Legyen az szilvás vagy barackos gombóc, nálunk mindkettőt előszeretettel fogyasztotta a család.
– Mióta egyedül vagyok, nem nagyon csinálok gombócot, de a baráti körnél mindig besegítek, csinálom és eszem. Lemeóztam az idei gombócot is, és nehéz volt megállni, hogy ne egyek még egyet belőle – mondta elégedetten.
Kóstolásra természetesen mindenkinek jutott egy-egy darab, amit ki kritikusabban, ki gyermeki nosztalgiával ízlelgetett. Veréb Lajosné indulás előtt még gyorsan visszaszaladt egy kis utánpótlásért, és a háromnapos szilvás örömök reményében köszönt el a társaságtól.
A kitartó közösség végül két gombóc híján négyszáz darabot varázsolt az asztalra, amivel a Granárium Zebra Clubban kialakított Civil Udvarba betérőket fogadják.
