Tennessee Williams Drámák című kötetében a Macska a forró bádogtetőn című dráma előszava egy Dylan Thomas vers utolsó négy sora:

S apám, te, a bús magaslaton állva,
vad könnyek közt átkozz vagy áldj meg engem.
Ne ballagj csöndben amaz éjszakába.
Tombolj, dühöngj, ha jő a fény halála.

E négy sor nyilván nem véletlen a szerzőtől, mert a sorokat Brick Pollitt is mondhatná édesapjának. A drámát Szarvason Dósa Zsuzsa rendezésében láthatjuk majd, Bányay Géza fordításában. Brick Pollitt szerepét Timkó János alakítja, akivel a bemutató előtti héten beszélgettem.

– János, nehéz szerepet alakítasz, milyen érzéseid vannak?

– Nem könnyű, de érdekes figura. Kezdjük azzal, hogy egy alkoholistáról beszélünk, aki nem nyitott a világra. Ő az öngyilkosság azt a módját választotta, hogy halálra issza magát. Lassan, szépen. Nehéz szerep, mert nem vesz tudomást semmiről, senkiről, szinte nincs szemkontaktus a színpadon feleségével való beszélgetéskor, ezért mindkettőnknek nehezebb játszani Bettivel (Szemerédi Bernadett). Brick barátja Skipper, meghalt, abbamaradt Brick sportkarrierje, sportriporter lett, de alkoholizmusa miatt már ez sem megy számára, mert képtelen követni a játék menetét. Gipszben van a lába éppen, mert éjszaka részegen akart gátat ugrani, azt hitte még mindig sportoló, de már nem az, és nem fiatal, csak alkoholista.

– Brick élete válságban van, teljesen közönyös mindenkivel, és nagyon elutasító feleségével, Margarettel, aki küzd a házasságuk megmentéséért. Brick számára ez mennyire fontos? Milyen egyáltalán a viszonya Margarettel?

– Szereti feleségét, de haragszik rá, vagy inkább sértett, ezért bünteti őt. Maggie-t okolja Skipper halála miatt. Brick annyira tisztának gondolta ezt a barátságot, hogy nem vette észre, hogy barátjánál ez több volt barátságnál, hogy Skipper beleszeretett, és soha nem is vette volna észre, ha Maggie nem szembesíti vele. Brick számára ez igazi, mély barátság volt, Maggie meg féltékeny volt, és olyat tett, amitől Skipper kiborult, de a többit majd az előadás mondja el. Az igazsággal nehéz szembenézni, még Brick-nek is, pedig ő nem szereti a hazugságot sem – ez nagyon érdekes kettősség személyiségében. Vagyis szembenéz az igazsággal, csak érdekesen – a poháron keresztül, de alkoholon keresztül nézni a világot elég komoly torzító szűrő, hiszen nem biztos, hogy az igazságot látjuk rajta keresztül.

Kölcsönösen függnek egymástól feleségével, pedig Brick éppen ezt nem akarja, ezzel szemben függ az alkoholtól, hiszen várja a „kattanást” a fejében, miközben csak magát akarja leválasztani a világról. Ez saját hazugsága, mert nagyon jól elvan függőségével, az alkohollal. Szereti Margaretet, csak most nem nagyon akarja szeretni. Igen, szereti, akárhonnan nézzük, de akkor is ott a hazugság kettőjük között folyamatosan. Sohasem lesz már az az őszinte kapcsolat köztük, amilyenre Brick vágyott, amilyen Skipperrel volt. Sohasem lesz baráti.

– De Maggie a felesége, nem a barátja…

– Hát… igen, de Brick szeretné ezt az érzést újra átélni. Neki kényelmes volt ez a hármas, hogy van Skipper is, és Maggi is, mert jól kijöttek egymással, ez nagyon jó volt egészen addig, amíg rá nem jött, hogy Skippernek más érzései vannak iránta, ez már kényelmetlen volt számára. Brick önző, könnyebb számára a menekülés. Hibázott Maggie is, de talán azt még meg is bocsájtotta volna, elviselte volna, ha nem hal meg a barátja. Ezután elkezd büntetni mindenkit, legfőképpen magát. Brick egy menekülős férfi, aki nem beszélget. Az emberek ma egyre kevesebbet beszélgetnek. Brick apja is csak beszél, beszél, de nem beszélget, és ezt gyermekkorában valószínű utálta, ezt apja fejére is olvassa, de ő maga sem beszélget, ráadásul továbblépett ezen, mert ő nem is beszél.

– Apja rákényszeríti egy nagyon őszinte beszélgetésre, amitől Brick kijózanodik, szembesíti valamivel, amit eddig ő a feleségére hárított, ez az egyik kulcsjelenet… Mit eredményezhet ez a beszélgetés?

– Igazából ez nem változtat semmin. Szembesül az igazsággal, persze, de ideig-óráig változik meg. Nekem az egyik szép mondatom: „Bocsáss meg, Big Daddy…a barátok mindig megmondják egymásnak az igazat… és mi barátok vagyunk – Te megmondtad nekem! Én megmondtam neked!” Ebben a mondatban benne van az is, hogy valamit felfogott a beszélgetésből.

Brick apja kérésére elmondja a történetet, hogy miért iszik, ez azért érdekes, mert az elején Margaret is elmondja Bricknek. A két monológ nem egyforma bizonyos pontokon, hiszen mindketten a maguk szemszögéből mesélik el, érdekes megnézni hol egyezik, hol nem a két történet, ki hogyan élte meg az eseményeket. Ezt Tennessee Williams nagyon jól megírta. Nagyon komoly szembenézése ez Bricknek, ráadásul nem mondja el végig a történetet apjának, aki ráérez, hogy valami hiányzik. És Brick hazudhatna, de nem teszi, azt választja, hogy tisztázza a helyzetet, és őszinte lesz apjával, igazat mond egyszer az életben.

– De ez azt is jelenti, hogy az apja figyelt rá, valóban érdekelte fia mondanivalója. Ráadásul Brick szemkontaktust létesít apjával, ami nem jellemző rá…

– Igen, ez is meglepő. Lehet, hogy az apja máskor is figyelt, csak Brick ezt nem vette észre, mert volt egy stílusa a papának, ami lekezelő. Ő az, aki mindent tud. Amikor Brick megkérdezi, tudja –e mi a hipokrízis, apja előadást tart róla. Talán ezért van az a reakciója, hogy nem szólal meg, vagy csak tőmondatokban. Bezár, és ennyi. Nagyon nehéz színpadon ez a fajta beszédstílus, ahogy Brick társalog.

– Ez jutalomjáték Bettinek is és neked is…

– Tennessee Williams minden karaktert nagyon jól megírt, az a szerző, aki nagyon kitalálja szereplőit, még a legkisebbeket is. Nem csak a mi szerepünket, de Big Mama és Big Daddy, Gooper és Mae, a tiszteles, a doktor és Sookey szerepe is jól megírt, jó szerepek. Az más kérdés, hogy egyik sem könnyű szerep. Komoly pszichodráma a cselekmény, és komoly jellemfejlődése van mindenkinek, akár pozitív, akár negatív irányban, és ez nagyon nehéz. De lesznek a nézők között olyanok, akik családi, baráti körben láttak már hasonlót, vagy éltek át hasonlót, és azonosulni tudnak valamelyik karakterrel. Három különböző pár, három különböző kapcsolattal. Margaret és Brick kapcsolata az egyetlen, amelyik tiszta szerelem volt. Ezért nagy a harag, ezért nagy a csend.

– Az, hogy Brick közömbös, egy védekezés is részéről, hogy ne csábuljon el, hiszen Magaret gyönyörű. De a viselkedésével a lehetőséget sem adja meg, hogy elgyengülhessen.

– Gooper, de főleg felesége, Mae állandóan gúnyolja, nem csak Margaretet, Bricket is, de ő mindezt közönyösen fogadja. Milyen a viszonya Gooperrel?

A darabban nincs nagyon kapcsolat a két testvér között. Gooper az idősebb, háttérben volt, ez nyilván rosszul érinti. Igazából, összeköti őket a vér.

– Milyen volt a próbafolyamat? Úgy látom, Zsuzsa nagyon aprólékos, alapos, és azt érzékeltem jó hangulatúak a próbák. Milyen volt Zsuzsával dolgozni most rendezőként?

– Dolgoztam már együtt Zsuzsával régebben, amikor rendezett. Nagyon színészbarát rendező. Pontosan érzi, milyen nehézségekkel küzd a színész, ha éppen még nem találja meg a szerepet, ha rossz napja van, vagy valami nem úgy jön össze, talán picivel jobban megérti, mint más rendező. De pont ezért szigorúbb is, mert bármikor megérzi a kamut. De Zsuzsa nem csak jó színésznő, hanem óriási elméleti tudása is van a tehetsége mellett.

– János, mit jelent számodra az előadás?

– Minden darabot szeretek, nincs favoritom. Nekem a szívem csücske a Valahol, de a Szigorúan tilos is, és mindegyik. Nem teszek különbséget köztük. Munka közben megszerettem ezt a darabot is. Nekem szerencsém van ebben a színházban, mert olyan darabokban játszom, amiket szeretek. Nagyon szeretem itt a kreativitást, a színházhoz való hozzáállást, a színház ünnepiségét.

– János, köszönöm szépen a beszélgetést, kívánom, hogy sokáig maradj ebben a színházban, érezd jól magad, most, Brick szerepében.

A Dylan Thomas vers fordítója Vas István.

Galambos Edit

A fotót Babák Zoltán készítette.