G.E.
Rigler Renáta a Cervinus Teátrum színpadán élete első főszerepét alakította, mosolyogva, kedvesen, és tökéletesen, a Fekete Péter című operettben. Elsősorban a Fekete Péterről, Colett szerepéről beszélgettem a fiatal, tehetséges színésznővel.
– A Fekete Péter egyik főszerepét játszod. Mesélnél Colette-ről?
– Colett összetett személyiség. Elkényeztetett kis úrilány, aki a darab időtartama alatt a szerelem hatására válik nővé. Nem nő fel, de sokkal érettebb lesz azzal, hogy kiáll a szerelméért. Megfogja ez a fú, és fontosabb lesz számára, mint a bátyja, akit képes otthagyni a szerelméért. Számomra nagyon összetett volt, nehéz munka, de úgy érzem sikerült, megszületett a végére Colett. Most találkoztam először az operett műfajával, végig kellett menni azokon a fázisokon, amit az operett műfaja megkövetel, ezért sok újdonsággal találkoztam. Viktor (Varga Viktor) nagyon szépen, megfontoltan és ügyesen rakta össze a figurákat, és kézen fogva vitt minket egyesével egészen a végéig, amíg megtaláltuk saját szerepünket, hiszen folyamatosan új színeket raktunk hozzá. De éppen ettől volt szép, hogy legalább négyféle karaktert játszottam el, és a négyből lett egy komplett szerep. Ezt Viktor nagyon tudatosan építette, hogy a végére összeérjen. Érdekes volt, mert én is így képzeltem el Colett-et, ahogy végül megszületett, de mégsem ugyanaz, mert, ahogy végigmentem ezeken a fázisokon, ezek mind hozzátettek a szerephez, és mindegyikből maradt egy kicsi bennem. Nagyon szerettem, nagyon élveztem.
– Milyen volt a próbafolyamat, sokat voltál Szarvason…
– Nagyon rövid, úgy éreztük, hogy kellene még egy hét. De a végére minden meglett, és összeállt. Nagyon jó a csapat, már-már baráti társaságként működünk. Mindenki beletette azt a kicsi pluszt, apróságot, ami az erőssége, ezzel is segítve a másikat. Külső szemmel másképpen látjuk egymást, és el is mondjuk, hogy mit gondolunk, és ebből vagy lesz valami, vagy nem. Vagy elgondolkozunk, hogy igen, ez egy jó ötlet és beépítjük, de lehet, hogy megköszönjük, de maradunk az eddig játszott változatnál. De ezt mindig jobbító szándékkal mondjuk, hiszen mindenki számára a végeredmény a fontos. De örömmel veszünk minden jó ötletet, javaslatot, és akkor sincs gond, ha éppen mi másképpen gondoljuk azt a jelenetet. Őszintén tudunk beszélgetni, ez nagyon fontos. A próbák után is sokat voltunk együtt és sokat beszélgettünk a darabról is, őszintén, szeretettel. Nagyon szerettem a próbaidőszakot, sokat tanultam, fejlődtem, ezért nagyon hálás vagyok. A későbbi munkáim során ez nagyon jó alap, amit itt kaptam.
– Ahogy láttalak szárnyaltál a színpadon, hogy érzed magad a darabban?
– Izgultam nagyon. Nem vagyok még tapasztalt, magabiztos, sok a bizonytalanság bennem, ezen még dolgoznom kell, hogy ezt az érzést ne vigyem fel a színpadra. Nem ismerem még a saját határaimat sem. A barátaim biztatnak, hogy képes vagyok rá. De én állítok magam elé akadályokat, ezeket kell átugranom vagy ledöntenem. Ebben Viktor sokat segített, mert hitt bennem, bíztatott, hogy „márpedig ezt meg tudod csinálni” és meg is csináltam. Persze vannak bizonytalanságok bennem, de megpróbálom ezeket elengedni. Ha Viktor azt mondja, ez menni fog, akkor menni fog! Nincs okom kételkedni benne. De mindig maximumot próbálok nyújtani.
– Az ibolya Thúz kisasszonya teljesen más karakter, de láthatólag abban is nagyon jól érezted magad…
– Igen, de a közönség közelsége nagyon frusztráló volt. Szarvason számos újdonságot élek meg Zsuzsának (Dósa Zsuzsa) és Viktornak (Varga Viktor) köszönhetően színészi életemben, és remélem, nem okozok nekik csalódást. Nagyon szerettem Thúz kisasszonyt is, mert az még inkább kilépés volt a komfortzónámból.
– Partnereid?
– Polák Ferivel nagyon jó barátok lettünk. Lelkileg összeértünk, rendkívül jó partner. Szakmailag is sokat segített. Örülök, hogy ő volt a partnerem, hiszen a színpadon először játszottam szerelmes lányt, és örülök, hogy ezt vele játszottam, mert sokat segített. Bettit és Gézát emberileg is nagyon tisztelem, a szerelmük számomra csodálatos dolog. Mindketten nagyszívű és tiszta lelkű emberek. Betti precízsége, pontossága az előadás sziklaszilárd bázisa. Géza humorát szeretem. A testvérem a színpadon, és sokszor sutyorgunk, amikor nincs jelenetünk, azt hittem zavarni fog, de olyan tűpontosan zajlik, hogy mikor, mit, meddig, hogy igazi testvéri érzés. Gabi és Péter az ő rutinjukkal, a létezésükkel, tapasztalatukkal, mérhetetlen alázatukkal játszottak, próbáltak. Szó nélkül eltáncolták a tangót, amikor Viktor mondta, hogy szeretné. Egy szerepet így kell eljátszani, mert nincsen kis szerep. Bogi velünk egyenértékű szerepet játszik, tiszta életörömmel, lelkesedéssel, ami neki alapból megvan. Bearanyozta a próbákat. Ismerem minden mozdulatát, mosolyát a szája szegletében, hiszen barátok vagyunk. Jó volt, hogy együtt, de mégis mást csinálhattunk. Mást, mint a Hotel Menthol cicái, más, mint Az ibolya színésznőjelöltjei, ez nagyon jó.
– Jó a csapat, jók vagyunk együtt, erősítjük egymást. Olyan emberek játszanak, akik „egymás alá” tudnak játszani. Nem saját fontosságukat helyezik előtérbe, hanem az egész előadást szeretnék sikerre vinni. Nagyon jó a légkör, mert senki nem veszi el a másik elől a rivaldafényt, mert mindenkinek megvan a saját fénye, amit magának kell megteremtenie.
– Jelmez? Tánc? Dalaitok?
– Szilvi (Nagy Szilvia) nagyon jól kitalálta a jelmezeket, mert több gyors öltözésem van, de Szilvi ötletesen tervezte ruháimat, mert sem a hajamat, sem a mikroportot nem zavarja az öltözés. A pongyolám alatt van a második ruhám, kértem, hogy ne kelljen arra figyelnem, hogy szétnyílik, Erika (Zleszik Erika) patentokat varrt rá, így szabadon mozoghattam.
Sok előnyöm volt abból, hogy táncosként végeztem, amit kitalált Macska (Magyari László), azt meg tudtam csinálni. De Ferikével a tangót mi szerettük volna eltáncolni, és nagyon szeretjük is. Fontos, hogy meg tudjuk mutatni, mi ezt is tudjuk. Van egy hatalmas emelésem, de maximálisan megbízom a fiúkban, akik a csillárig emelnek, nem félek, sőt örülök, hogy megmutathatom, hogy ezt is meg tudom csinálni.
Pétertől sok segítséget kaptam a dalok énektechnikai elsajátításához, sokat segített.
– Hogy érzed magad Szarvason?
– Nagyon jól, már hazajárok.
– Hogy ajánlanád a nézőknek a Fekete Pétert, hiszen biztosan játsszátok még…
– Aki szereti az operettet, azért nézze meg, aki nem szereti azért, mert olyan dalok vannak benne, ami nem kimondottan operett. Dalok, sanzonok, és nagyon szépek. Minden szélsőség megvan benne. Csodálatos dalok, csodálatos történet.
Mára kiderült, Rigler Renáta Molière Tarfuffe című komédiájában Mariane szerepét fogja alakítani, amit a napokban kezdtek el próbálni. Renáta köszönöm a beszélgetést!
Galambos Edit
Fotó: Babák Zoltán
