G.E.
Szombaton este a Vízi Színház színpadán Huszka Jenő – Szilágyi László Mária főhadnagy című operettjét mutatták be Seregi Zoltán rendezésében, a Békéscsabai Jókai Színház, a Budapesti Operettszínház, a Magyar Zenés Színház és a Veszprémi Petőfi Színház koprodukciójában.
Ezt az operettet gyermekkoromban Romvári Gizivel a főszerepben láttam, itt Szarvason a Jókai Színház előadásában, hiszen akkor még „tájoltak” a színházak. A törékeny, piros huszárruhában játszó színésznőre nagyon is jól emlékszem, mert megérintett, ezért már márciusban Békéscsabán megnéztem Seregi Zoltán rendezését, és vártam, a szarvasi előadást is. A színészek játéka, szerepmegformálása fantasztikus volt, a rendező az eredeti nagyon szép díszletelemeket Szarvason kinyitotta és a természet adta díszletet világította meg, ami csodálatos látványt nyújtott. A színészi játék, a látvány, a meseszövés ismét felejthetetlen élményről gondoskodott.
Huszka Jenő romantikus nagyoperettje 1848-ban Bécsben kezdődik. A magyar gyökerű és érzelmű Máriát (Bori Réka) az osztrák Simonich tábornok (Szőke Pál) neveli. Nevelőnője Hortenzia (Lakatos Viktóra) szintén osztrák érzelmű. Éppen az esküvő napján kezdődik az előadás. A nevelőapja Máriát egy osztrák arisztokrata tiszthez, Herberthez (Lénárt László) készül férjhez adni. Aznap érkezik Antónia (Kállai Bori Érdemes művész), Mária nénikéje, akinek szándékosan késve küldtek meghívót, azt remélve nem lesz ott, mert Antónia izig-vérig magyar. Mária szökni készül, amiben Antónia segít, és a kissé bohókás női szabó, Zwickli Tóbiás (Imre Roland) akinek a segítségével sikerül elszöknie, hogy a már forradalom hevében égő Magyarországra juthasson. A hajóállomáson megismerkedik Jancsó Bálinttal (Domoszlai Sándor), akivel az első pillanattól nem közömbösek egymásnak. Ám amikor a hadnagy megtudja, hogy Simonich tábornok lánya, otthagyja. Mária Zwickli Tóbiás segítségével férfiruhába öltözik és Draskóczy Ádám (Virágh József) tábornokkal találkozva – egy félreértés folytán – beáll katonának. Van még egy szereplő a kotnyeles Panni (Bodor Szabina), aki Tóbiás után megy, akár a harctérre is.
Mária 1849-ben a budai honvédtáborban testvérbátyja nevén, Lebstück Károlyként szolgál az örökké elégetetlen Jancsó Bálint mellett, alhadnagyként. A szigorú Jancsó hadnagy többször is megrója könnyelmű hősködéséért, hiszen nem sejti, hogy Mária az, akivel Bécsben találkozott. A sok, könnyelmű, de sikeres akciója után Mária hadnagy, majd főhadnagy lesz, így Jancsó Bálint felettese. Mária küzd érzéseivel, mert egyre jobban beleszeret a férfibe. Van még egy szál a történetben, az egyik bevetésben Mária megsérül, és az orvos Krancz (Tomanek Gábor) tudomására jut, hogy nem férfi az alhadnagy, amivel az orvos később visszaél, és le is leplezi Máriát, amikor az elutasítja közeledését. De Krancz megvádolja azzal, hogy az elfogott Herbertnek Mária adott pisztolyt, hogy megszökhessen. Máriát kivégzés fenyegeti. Jancsó hadnagy elindul, hogy visszahozza Herbertet, ami sikerül is, és a férfi meghallva, hogy Máriát kivégzik, mert megszöktette, elmondja, hogy a lány a menyasszonya, és nem tőle kapta a pisztoly, hanem elvette. Mária megmenekül, de Jancsó hadnagy áthelyezését kéri. Ám ahogy az operettben lenni szokott, a történet végére tisztázódik minden. Mária és Bálint mellett Antónia és Ádám szerelme is átértékelődött. Panni terve is sikerül, a bohókás Zwickli Tóbiással ők is egy pár lesznek.
Nagyon jó színészi játékot láttunk minden művésztől, mindenki maximálisan teljesített. Kállai Bori igazi nagyasszonya az operettnek, nagyon jó színpadon látni, mert tökéletes. Domoszlai Sándor hangjával, színészi alázatával volt kimagasló. Bori Réka törékeny alkata, nagyon jó játéka miatt jutott eszembe a nagyon-nagyon régi előadás. Remekül, nem túlzásokba esve volt fiú, és lány, mindkettőt különlegesen megformálva. Virágh József éppen a visszafogottságával, a tartásával játszott nagyszerűen.
Imre Roland Zwikli Tóbiása kiváló, csetlése-botlása a közönség számára a nevetést eredményezte, remek tánc- és színészi játék. Panni vidámságát, akaratát Bodor Szabina jól formálta meg. Kettősük táncait mindig ismételni kellett, mert a közönség tapsa megkövetelte.
Lénárt László kimagasló színészi játékkal tett hozzá a tökéletes előadáshoz, mint ahogy Szőke Pál, Tomanek Gábor és Lakatos Viktória remek alakítása is kellett az előadás sikeréhez.
Látványos, szép díszletet tervezett Libor Katalin. Ráadásul a díszlet eleve úgy készült, hogy Szarvason, a szabadtéren játszódó jeleneknél az Erzsébet liget megvilágított fái egészítsék ki a látványt. Bravúros megoldás volt a keretbe foglalt háttér! A jelmezeket Kemenes Fanni és Vesztergombi Anikó tervezte. Itt Kállai Bori ruhái voltak csodaszépek. A koreográfus Lénárt Gábor, a társrendező, játékmester Bozsó József volt. A zenei anyagot a Budapesti Operettszínház zenekara Rónai Pál vezényletével készítette.
Seregi Zoltán igazi nagyszabású operettet rendezett, ami sokat is mond, de kellően andalít. Nem az agyonjátszott operettek közé tartozik – nyilván a témája miatt régebben nem igen vették elő. Pedig nagyon szép dalok vannak benne, amelyek ismertek. A rendező „bevetette” a Katalin II sétahajót, mert Bécsből e hajóval távoztak szereplőink. Seregi Zoltán úgy tervezett, hogy itt Szarvason minden lehetőséget kihasznált, amit hozzátehetett hozzátett az előadáshoz. Emlékezetes előadás született, a közönség pótszékeken is ült, és nagyon hosszú tapssal köszönte meg az alkotók munkáját.
Galambos Edit
A fotókat Kőrösi Luca készítette.
