Hegedűs Éva
Két békés megyei vállalkozót tartott méltónak a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) az Év Vállalkozója Díjra. A Vállalkozók Napján a gyulai Kis Kézműves Kft. ügyvezető tulajdonosa, Balogh László mellett Bukovinszky Béla, a Szentandrási Sörfőzde és a Mini Magyarország Makettpark tulajdonosa vehette át a rangos elismerést. A díjat a VOSZ megyei tagozatának javaslatai alapján ítélik oda, az ünnepségre pedig év végén, Budapesten került sor, ahol a Prima Primissima Díjakkal egyidőben a gazdasági élet szereplőinek a munkáját is megköszönték.
– Két, egymástól meglehetősen különböző területtel foglalkozik. A nagymúltú Szentandrási Sörfőzdét 2014-ben vette át, míg a Mini Magyarország Makettpark 2013-ban kezdte meg működését. Miért ezekbe az irányokba indult el?
– Mindkettő nekem egy kicsit a hobbim is. Én abban hiszek, hogy azok a vállalkozások működnek jól, amelyek közel állnak az illető gondolkodáshoz, és tekinthetők egyfajta életcélnak is. A Mini Magyarországra gondolva ez azt jelenti, hogy szerintem minden ember legókkal, terepasztallal kezdi az életét, és szeret játszani. Én magam is így voltam vele.
– Óvodásként matchboxokkal, később pedig összeépíthető vasútmodellekkel és hasonlókkal foglalkoztam, vagyis valahol tudat alatt ez mindig ott motoszkált bennem. Ezen túl volt erre inspirációm is, hiszen külföldön, Klagenfurtban és Brüsszelben teljesen véletlenül felfedeztem két makettparkot, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy ezt nálunk is meg lehetne csinálni. Ez épp a gazdasági válság utáni években történt, amikor meglehetősen gyengén működött a turizmus Szarvason. Az arborétum is elég komoly gondokkal küszködött, még a bezárás gondolata is felmerült. A részben hobbinak, részben üzleti vállalkozásnak indult ötlet ma már szerencsére Szarvas és térsége turizmusának fontos részévé vált.
– Gondolta volna, hogy hat év alatt ilyen népszerűségre tesz szert a makettpark?
– Nem. Az öcsém, aki egyébként közgazdász, amikor megnézte az üzleti tervet, azt mondta, hogy ebben két lehetőség van: vagy gigantikus siker vagy óriási bukás. Nincs középút. Ez nem volt olyan megnyugtató 2012-ben, de azért belevágtunk. Volt egy pályázat is az elején, ami segítette az indulást. Azóta minden önállóan, üzleti jelleggel működik.
– A kézműves sör készítése ugyancsak régi vágya volt?
– Abban is volt egy személyes kötődés. A feleségem, akkoriban még barátnőm a békésszentandrási sörfőzdével szemben lakott. A sör egyébként is közelebb állt hozzám, mint a bor, és a háttere is vonzott. Azzal egy időben, amikor Simkó Józsi bácsi, a Szentandrási Sörfőzde alapítója úgy gondolta, hogy nyugdíjba vonul, költözött haza öcsém Belgiumból. Mint tudjuk, ott minden Békésszentandrás méretű településen van legalább néhány többszáz éves sörfőzde. Elkezdtünk azon gondolkodni, hogy talán érdemes lenne továbbvinni a vállalkozást. Tele voltunk ötletekkel, amiket azóta többé-kevésbé sikerült is megvalósítani. Közben kitört a „sörforradalom”, ami azt jelenti, hogy ma már a kisüzemek prémium és szuperprémium minőségű söröket állítanak elő. A magyar kézműves sör a nemzetközi piacokon is megtalálja a helyét, aminek a Szentandrási Sörfőzde is kezd a részévé válni. Ezzel együtt én ott csak a nagy egész része vagyok. Az öcsém és a feleségem legalább ennyire megérdemelnék ezt a díjat, hiszen egy családi vállalkozásról van szó.
– Milyen típusú vállalkozónak vallja magát? Fejest ugrik a mély vízbe, sokat kockáztat, vagy inkább biztonsági mezsgyén halad?
– Én inkább kockáztatós típus vagyok, a feleségem dolga, hogy leszállítson a földre. Ezt néha meg is teszi, s ez így működik jól. Nekem vannak ilyen nagy ívű elképzeléseim, amik később papíron nem mutatnak jól. Egyébként pedig nem tartom magam autoriter vezetőnek, hanem inkább csapatban gondolkodom. Azt az elvet vallom, hogy a rossz döntés is jobb döntés, mintha egyáltalán nem döntünk. Ez vonatkozik a kollégáimra is, vagyis ha esetleg hibáznak, azt is el tudom fogadni.
– Az elmondottak mellett mennyire fontos a vállalkozói szerencse a sikerhez?
– Mindenképpen jó időben, jó helyen kell lenni. A sör esetében pl. Magyarországon a ’90-es években sokan próbáltak jó minőségű sört előállítani, de nem volt rá alkalmas a piac. Lehet, hogy egyébként olyan tehetséges vállalkozók és termékeik voltak kudarcra ítélve, amelyek ma már a megváltozott piaci helyzet miatt jól működnének. A magyar termékek presztízse nagyon sokat emelkedett. Emlékszünk rá, hogy a rendszerváltás környékén minden, ami magyar, egyet jelentett a rossz minőség szinonímájával, most pedig minden területen tudunk nemzetközi színvonalú terméket előállítani.
– Egy vállalkozó munkaideje nem ér véget délután, hanem folyamatosan tervez, gondolkodik. Önnél ez mit jelent 2020-ra nézve?
– Itt valóban nincs szabadidő. Az alkalmazotti létforma bizonyos értelemben kényelmesebb, hiszen a munkaidő leteltével haza lehet menni, és foglalkozni a saját dolgaival. Én is ezt teszem, de otthon ugyanúgy a vállalkozásaim körül járnak a gondolataim. Ezt persze másképp érzékeli az ember, nem tűnik olyan leterhelőnek. Ezt embertípusa válogatja. Nagyon jó dolog, ha az ember megteheti azt, amit szeret, és nincs korlátok közé szorítva. Így nem tűnik olyan fárasztónak, ha olykor hajnalban felkelek, és az éjjeli szekrényen hagyott jegyzetemhez a telefon fényénél hozzáírok valamit. Kívülről talán ez egy kicsit betegesnek tűnik, de szerintem ez a vállalkozói léthez ez hozzátartozik. Szerintem csak az a vállalkozás lehet hosszú távon működőképes, amit az ember örömmel végez.
