A közelmúltban egy hirtelen ötlettől vezérelve elindítottuk a „virtuális turista” rovatunkat, hogy ezzel is fenntartsuk az érdeklősét Békésszentandrás, Csabacsűd és Szarvas természeti szépségeivel kapcsolatosan.
A véletlen úgy hozta, a cikksorozathoz a három település közül a legkisebb, az 1744 lakosú, turisztikai vonzerővel legkevésbé megáldott Csabacsűd adta az ötletet. A cikk a vérszilvafák virágzásáról szólt, amire eddig a pillanatig 2227 kattintás esett. A repülőrajttól szárnyakat kaptunk a folytatáshoz, és kérést intéztünk olyan fotósokhoz, akinek elkapott pillanatait már oly sokszor megcsodálhattuk a Facebookon.
Karas József természetfotós elsőként küldte el munkáit, aminek a “Kéken ragyogva…” címet adta. Köszönjük. Képeihez a következő magyarázatot fűzte:
Kisvárosi életünk mindennapjainak része a Körös-holtág, pihenünk a partján, jó időben fürdünk benne, és néha csónakba ülve evezgetünk rajta.
Elhagyottabb partrészeken a náddal és fákkal benőtt partszakaszon, ha óvatosan lassú mozdulatokkal evezünk és némi szerencsénk is van, megpillanthatunk egy gyorsan rebbenő kék nyilat a víz felett. Megvillan valami kéken, és már el is tűnt. Jégmadarat láttunk, kicsi alig 14 centiméteres madárka erős, borotva éles csőrrel.
A víz felé hajló ágakról kémleli az apró halakat, rovarokat a Körösben. Meredten figyel, majd kék villámként csapódik a vízbe, szempillantás és már újra az ágon ringatózik az ügyes kis halász. A zsákmányt egészben nyeli el, naponta többször is sikeresen halászik.
A csónakban ringatózva láthatjuk, ahogy tova száll, a víz felett kéken ragyogva a napfényben…
Ő is itt él évezredek óta.
