Élete kalandfilmjéből jelentkezik Koppányi Péter

Úgy érzi magát sokszor, mint egy kalandfilmben, írta egy messenger-üzenetében Koppányi Péter, aki céges kiküldetésben van Laoszban. Mikor megtudtuk, hogy hol van, megkerestük, hogy nem lenne-e kedve bemutatni az ottani életét. Szerencsére ráállt, így folyamatos Messenger-kapcsolatban voltunk, mire elkészült ez a cikk. Ma, mikor az utolsó simításokat végeztük, jelezte, hogy ott már bőven délután van, egy ideig nem lesz elérhető, mert este meccse lesz.

Hatórányi időeltolódás, egzotikus tájak, egzotikus emberek, magyar szemmel talán a mindennapi élet itthonihoz viszonyított eltérése a szembetűnő. Viszont mindenki boldog, állapította meg Peti. Egészen másképp élik meg az életüket, mint itthon. Azzal boldogok, amijük van.

Mióta vagy kint?

2020. október 25-én érkeztem Laoszba két és fél napnyi repülés követően. A repülőtérről azonnal egy kijelölt karanténhotelbe szállítottak, ahol a tizennégynapos karanténomat töltöttem. Nem túlzás, ha azt mondom hogy életem egyik legnehezebb két hete volt mind lelkileg, mind fizikailag. Tizennégy napig egy hotelszobába zárva Délkelet-Ázsia kellős közepén, ismeretlen ételekkel, plusz hat óra időeltolódással, rengeteg kérdéssel és kemény magánnyal. Senkinek nem kívánom.

Milyen az időjárás most?

Laosz a trópusi monszun éghajlati övbe tartozik. Itt most száraz évszak van ami azt jelenti hogy az eddig itt töltött időm alatt egyszer sem esett az eső. Itt Vientiane-ben, a fővárosban most 31 fok van, de szerencsére a sör hideg. Viszont hamarosan jön az esős évszak, ami még hallomásból is kemény. 

Milyen ott az élet egy európai szemével?

Leírhatatlan. Őszintén szólva kevés ismerősömet tudom elképzelni itt élni, de aki megszereti Ázsiát, illetve Laoszt, annak egy álomvilág. Mivel viszonylag kevés az itt élő “falang” (a helyiek hívják a fehér embereket), turista pedig nem utazhat be Laoszba, így kifejezetten ritkaság vagyok a vidéki városokban, falvakban. Ez eleinte nagyon furcsa volt, hisz az emberek bámulnak és kíváncsiak rád. Viszont a határtalan szeretet és önzetlen kedvesség ami mindenkiből árad, az tényleg leírhatatlan. Egy hozzám hasonló nyitott személyiségű embernek nagyon könnyű beilleszkedni, barátokat szerezni és alkalmazkodni a laoszi kultúrához és szokásokhoz. A dolgokhoz hozzátartozik, hogy ez egy buddhista ország, ami szintén nehezíti az életet egy nyugatinak. Minden nehézség ellenére, bátran mondhatom, hogy imádok itt lenni. 

Mivel töltöd a szabadidődet?

Laosz felfedezésével! Amikor a fővárosban vagyok, a hétköznap estéket nagyrészt a kollégáimmal, barátaimmal töltöm. Itt sokkal intenzívebb a társasági élet, ezáltal rengeteg élőzenés étterem van, ez pedig a kedvencem. Heti kétszer focizom a laoszi agrárminisztérium csapatában egy műfüves bajnokságban. A hétvégéimen általában túrázom, és igyekszem felfedezni mindent amit csak tudok. Aki ismer, az tudja hogy mennyire szeretem a természetet, Laoszt pedig Indokína utolsó természeti paradicsomaként tartják számon, és nem véletlenül. Elképesztő hegyek, mindent behálózó dzsungel, és meseszép vízesések.

Miért mondtad, hogy olyan az életed mintha egy kalandfilmbe csöppentél volna?

Sokszor valóban kicsit kalandfilmben érzem magam. Állattenyésztési szakértőként dolgozom egy agrár fejlesztési projektben Laosz hét különböző tartományában, ezáltal elég sokat utazom és szinte minden napom különböző. A munkámnak köszönhetően az elmúlt három hónapban bejártam egész Észak-Laoszt. Rengeteg helyen megfordultam, ahol fehér ember még nem igazán járt. Csodás élményekben volt részem, amiket már soha senki nem vesz el tőlem. Viszont hetente szembesülök vele, hogy milyen az igazi szegénység és a határtalan boldogság egyvelege, és ez nagy hatással van a gondolkodásomra az élet valós értékeit illetően.

Milyenek az ételek?

Csípősek! Egyébként attól függ hol van az ember. A fővárosban minden nyugati étel elérhető, vidéken viszont azt kell enned ami van, és ha nem eszel, éhen maradsz, mert ott aztán nincsen supermarket meg magyaros pizza. Ettem már kígyót, angolnát, olajban sült fecskét, taralyos sült, muntyákszarvast, meg ki tudja még miket, amiknek sosem derült ki az angol neve. A sós, sült bambusz kukacok és a tűzben sült bivaly bőr snack pedig kifejezetten passzol sörözés és beszélgetés mellé.

Milyen a koronavírus-helyzet?

Őszintén szólva kicsit emiatt is érzem magamat egy teljesen másik világban, vagy akár egy filmben. Laosz északi szomszédja Kína, ennek ellenére itt az elmúlt egy évben összesen 41 fertőzöttet regisztráltak. Azért azt fontos tudni, hogy itt azért mindig benne lehet a pakliban akár a malária, akár a dengue-láz, de egy bogár csípés, vagy egy sima kutyaharapás is komoly veszélyt jelenthet. Ugyanakkor a víz és az étel is bármikor padlóra küldhet, még akkor is ha próbálsz odafigyelni, hogy mit és hol eszel. Kétszer voltam eddig beteg. Először három napig volt magas lázam és durva gyomor fájdalmaim, majd három héttel később két napig volt lázam. Sosem derült ki mitől. Ezek tudatában szerintem az emberek alapvetően másképpen gondolkodnak a vírussal kapcsolatos félelmeket illetően hiszen rengeteg a veszélyforrás. Természetesen szinte mindenhol van kézfertőtlenítő és sokan hordanak maszkot önszántukból, de Ázsiában ez nem meglepő. Fontos megjegyezni, hogy itt az hord maszkot, aki beteg, vagy meg van fázva, védve ezzel a többieket. Az élet nem állt meg, gyakorlatilag minden a normális kerékvágásban megy, csak turisták nélkül. Ennek pedig rendkívül örülök hiszen életem egyik legszebb időszakát élem meg éppen. 

Ahogy Peti írta, most száraz évszak van, de hamarosan beköszönt a monszun időszaka. Kíváncsian várjuk, azt hogy éli meg egy szarvasi ezt a számára teljesen ismeretlen évszakot, illetve arra is, hogy az idő előrehaladtával változik-e a véleménye élete kalandfilmjéről.