Október 31-én jelen lehettem a LégyOtt felvételén, azóta eltelt 97 nap és bár számítógépen keresztül több előadásra váltottam jegyet, rájöttem, hogy hiába nézem, hiába jó a rendezés, jók a színészek, nincs meg az a színházi varázs, amit csak az élő előadás alatt lehet érezni, hiszen nincs kapcsolat a színész és a néző között. Jó előadásokat láttam, de ezek filmek, nincs meg az az érzelmi hullám, ami a színpadról árad a nézők felé, a közönség felől pedig színpad felé. Szívfájdító, amikor néző nélküli előadáson egy-egy jelenet után zúgni kéne a tapsnak, vagy amikor a színészek meghajolnak néma csendben, ezt igazán fájdalmas látni, hiszen megérdemelnék a tapsot.
Hiányzott, nagyon a CERVINUS, akik decemberre rengeteg előadást terveztek és januárra is készültek több bemutatóval. Elmaradt a nagyszínházba meghirdetett Twist Olivér ősbemutatója az Imádok férjhez menni, az operett-est és a Magyar Kultúra Napjára tervezett gála mellett, a kamarateremben a Kabaré, a felolvasók, a LégyOTT és A sors bolondjai bemutatója is.
Nagyon megörültem, amikor Dr. Dósa Zsuzsa a Cervinus Teátrum művészeti igazgatója meghívott új darabjának, Frederick Stroppel A sors bolondjai című vígjátékának összpróbájára február 6-ára. Ezt a művet 2018. október 7-én olvasták fel a Cervinus Teátrum művészei Dósa Zsuzsa rendezésében. Akkor azt írtam zárszóként: „Kedves nagyon humoros vígjátékot láttunk, ami megint sajnálatos, hogy csak egy délután varázsa marad.” Örömmel írom, hogy a darabot Dósa Zsuzsa megrendezte előadás formájában, aminek az összpróbáját megnézhettem, így ez a kedves darab még több nézőt varázsolhat el – remélem minél hamarabb!
A nagyon humoros, romantikus vígjáték szereplője négy fiatal. A lányok barátnők, a fiúk barátok. Chuck Galluccio (Boronyák Gergely) és Gail Hildebrandt (Vanya Tímea) az esküvőjükre készülnek, szeretnék, ha barátaik, akik esküvői tanúik is, nem csak tanúik lennének házasságkötésüknek, hanem ők is egymásba szeretnének. Ám Jay Morrison (Timkó János) és Bonnie Sparks (Szvrcsek Anita) már az első találkozáskor falakat húznak maguk közé.
A rendező és a négy színművész tartogat meglepetéseket, nem is keveset, mert fantasztikus előadást varázsoltak a kamaraterem kicsiny színpadára, ötletes díszletben, új háttérrel, mert a fekete függönyöket, ezúttal fehérre cserélte a rendező. Jó volt érezni a színészek közelségét, látni a rezdüléseiket – körön belül –, amiben a tudásukon kívül szívük-lelkük benne volt. Köszönöm Dósa Zsuzsának és a színművészeknek, hogy részese lehettem próbájuknak! Nekik is nagyon hiányzik a közönség…!
Biztos vagyok benne, hogy sokáig játszani fogják, mert a közönség szeretettel fogadja. Remélem, hamarosan a bemutatóról írhatok!
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
