Timkó János Tennessee Williams Macska a forró bádogtetőn Brick szerepéért, Polgármesteri különdíjat kapott 2019-ben a Vízi Színház gáláján. A színművész teljes lényével éli aktuális szerepeit, ráadásul különleges énekhanggal rendelkezik. Ma már a Cervinus Teátrum egyik meghatározó arca, akinek játékára a közönség örömmel bemegy a színházba. Most, Dósa Zsuzsa rendezésében próbálta a Sors bolondjai című vígjátékban Jay Morison szerepét.
Jay Morrison, számítógép programozót alakítod. Milyen ember Jay?
Racionális. Nem túl érzelemközpontú – persze mindez kifelé, picit cinikus.
Bonnie nagyon érzékeny nő, aki saját gondjait leplezve, másnak mutatja magát, Jay az, aki meglátja benne a sebezhető nőt, miközben ő maga is zárkózott…
Szerintem ez kölcsönösen alakul ki. Apró lépésekkel. Ha van az egyik fél részéről egy picike nyitás, a másik nem úgy reagálja le, akkor visszalépés van. Ez többször megtörténik. Mint amikor valaki belép az aurádba, de te ezt nem akarod és mindig ellépsz, így szépen körbe táncoljátok a teret, ahol vagytok. Ilyen Jay és Bonnie viszonya. Ha az egyik egy picit megnyílna, a másik azonnal tovább táncol. Még akkor is, amikor együtt töltenek öt napot, akkor sem nyitnak, sőt elkezdik egymást meggyőzni, miért nem fog működni. Nagyon vicces…
Arra várnak, hogy a másik cáfolja meg…
Igen, igen, de ez ritkán működik, ha nem azt mondjuk, amit gondolunk. Kell a korrekt fogalmazás – szerintem ez így működik az életben. Jay és Bonnie ezt túltolja egy kicsit. Intelligensek és élvezik ezt az élcelődést, amit csinálnak – mintha harsányan veszekednének. Durvának tűnik, de ez nem bántás szinten megy. Eleinte élesebbek a beszólások, később ezek tompulnak. Szóval viccesek. A végén, már kedvesebbek, de az élcelődés ugyanúgy megmarad.
Szvrcsek Anitával most játszottál színpadon először, milyen volt a közös munka?
Anita nagyon impulzív, szenzitív, azt hiszem megtaláltuk a közös hangot. Bonnie-nál kicsit karakánabb, határozottabb. Igazi nő, akihez nekem is alkalmazkodnom kellett. Az a fajta ember, aki mellett nem lehet gyengének lenni. Rengeteget nevettünk a próbán, jó hangulat volt. Nagyon könnyed, lelkileg, bájos, aranyos, ösztönös, akár egy „ősnő”, nagyon erős.
Vanya Timit viszont ismerted, milyen volt újra együtt dolgozni vele?
Timivel együtt jártunk a GNM Tanodába, sőt a vizsgadarabunk is együtt volt. Szeretek Timivel dolgozni. Nagyon szeretem a humorát, a ritmusát – ritmusban tud poént mondani. Sokszor kell fegyelmezni magam, hogy ne nevessek, amikor megszólal a darabban, amikor éppen poént mond. Timinek a vérében van a vígjáték, ennek ellenére remek drámai színésznő. Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Szeretem, mint embert is és mint színésznőt is. Minden tud lenni, szép, csúnya, kövér, sovány és szerintem még alacsony is (Timi 180 cm). Szuper tehetség. A ritmusérzéke, a drámai tehetsége és a humora mind-mind szuperjó. Timinek ezer arca van a színpadon, mert bármit meg tud csinálni.
Mennyire megterhelő ez a két, két és fél óra, hiszen végig színpadon vagytok, csak percekre mentek ki, de akkor öltözni kell…
A lányoknak sokkal több ruhaváltása van. Nézd, én azok közé tartozom, aki szereti a munkáját. A munkám, a hivatásom a hobbym is. Szerencsés vagyok. Általában próba közben nem veszem észre a fáradságot. A mi munkánk sem másabb, mint bárki másé, csak mi az érzelmeinkkel dolgozunk. Általában kétszer négy órában próbálunk, ennyi a könnyítés. Néha fizikai munkát is végzünk, de ez nyilván nem egyenértékű egy esztergályos vagy egy bányász teljesítményével. Nem szabad sem alul – sem felülértékelni más munkáját. Minden munkát becsülni kell. Ha örömmel és szeretettel végzed, a végén mindig egy jóleső fáradtságot érzel.
Igen, ez így van. János, a 2018-as felolvasószínházban is te játszottad el Jay szerepét. Mennyire más volt most a bőrébe bújni?
Azt is Zsuzsa rendezte, szerintem a karakterhez való hozzáállása is hasonló volt, mint most. De nyilván ez egy kiforrottabb karakter. Azt tudod, hogy a felolvasónál keveset próbálunk, ott nem lehet teljes értékű, karaktert megformálni, ott improvizálunk vagy, mintha „panelekből” dolgoznánk. Persze megvan az átélés része is. Ha a színpadi előadást próbáljuk, több idő van kidolgozni a karaktert. Néha kell az ismeretlen, a felfedezés izgalma. Ez kell. Azt nyilván te is tudod, hogy a felolvasó sohasem olyan értékű, mint amikor hat hét próba után eljátsszuk.
Ha már a felolvasónál tartunk, 2017 januárja óta szinte állandó szereplője vagy a felolvasószínháznak. Először Spiró György Elsötétítés című drámájában szerepeltél…
Igen, az még a Romkocsmában volt.
A pandémia alatt két felolvasót vettetek fel, a Hurok két személyre, amelyben a főszereplő az őrület határán van. Te, hogy élted meg ezt a szerepet?
Az, hogy a pókokkal társalog, az teljesen érthető, hiszen folyamatosan stresszhelyzetben él és azt nem lehet. Bujkál a törvény elől, minden zaj, ami lentről jön, az számára veszélyt jelenthet. Azt, hogy milyen bezárva lenni mindenki átérzi. Ő egy padlásra van bezárva, egy kis szűk térbe. És igen, el is hangzik, hogy a nap nagy részében egyetlen társasága a pókok. Az ember társaslény, ha nincs, keres magának. Ha nincs más, akkor a pókokkal van el…
A másikban, a Ketten címűben, egy nagyon is befolyásolható férfit keltesz életre. Döbbenetes volt látni a félelmet, amit közvetítettél, nagyon megérintett Mauro sorsa.
Egyben kaptam meg a két szövegkönyvet, és fura volt, mert azt hittem, ez is vígjáték lesz. Amikor elolvastam, én is megdöbbentem. Nagyon kemény volt. Ez is kívül esik a komfortzónámon. Szeretem azt a figurát, aki nagyon nem én vagyok, mert sokkal több mindent kell megkeresni magamban. Szeretem, amikor nem kell erős embert játszanom – bár itt ez sem igaz, mert alárendelt, ez igaz, de attól még erős, akár ölni is tudna.
Zseniális volt mindkét felvétel, de hiszem, hogy sokkal feszültebb lett volna, ha élőben látjuk. Nem volt meg az az energiaáramlás, ami a színész és néző között létrejön. Te ezt, hogy érezted felvétel közben? Nehezebb volt így, hogy közönség helyett 3-4 kamerával néztetek szeme?
Rengeteget hozzátesz, amikor a közönség reagál. Ha nincs reagálás, az több munka, nehezebb, teljesen más. Más a játék, más az érzés is. Sokkal jobb nézőkkel, a színház nézőorientált. Ambivalens érzés, hogy a színpadon játszunk, de nincs néző, csak stáb. Egy darab, akkor kap új lendületet, amikor először közönség előtt játsszuk. Ha nincs közönség, nincs nézői reakció, nincs visszajelzés. A bemutató pedig egy esemény, egy emelkedett pillanat, a próbafolyamat megkoronázása, amire szükségünk van.
Számodra miért fontos a felolvasószínház? Miért szereted?
Nagyon szeretem, mert változatos, mindig más szerep, és minden hónapban van egy kisbemutatónk.
Melyik a kedvenc felolvasó szereped, amiben eddig játszottál?
A MecDonagh darabokat nagyon szerettem. (Vaknyugat, A nagy kézrablás) és Székely Csaba Bánya-trilógiáját is. (Bányavirág, Bányavakság, Bányavíz) Igazából ezek hasonló műfajok. De mindegyiket szerettem, kimondott kedvencem nincsen.
Furcsa pár?
Azt is nagyon szerettem, amúgy is szeretek Gergővel dolgozni.
Gergővel már több darabban szerepeltetek együtt, volt, hogy barátokat alakítottatok, úgy érzem, úgy látszik, jól kiegészítitek egymást… Ráadásul, mindkettőtöknek gyönyörű kutyája van… Már félszavakból is értitek egymást?
Néha szavak nélkül is! Ahogy a helyzet hozza, de félszavakból is, igen. Sok mindenben hasonlóan gondolkodunk, sok a közös pont. Gergő nagyon művelt, nagyon jó humorral, nagyra értékelem az intelligenciáját, a higgadtságát és azt, hogy ugyanúgy benne van a vadság. Remek színész. Szuperlatívuszokban tudok beszélni róla. És azt se felejtsük el, hogy nagyon jó zenész!
Mit jelent számodra a vers? Te ritkán mondasz verset, de ha igen, azt tele érzelemmel, például most március 15-én a Petőfi vers (A XIX. század költői), vagy az elmúlt év április 11-re készített videón a József Attila vers (Tudod, hogy nincs bocsánat). Átlényegülsz a vers, de a dalok előadásakor is. Mielőtt elmondasz egy verset értelmezed, és aszerint mondod vagy az érzéseidre hagyatkozol?
Azt általában lehet tudni, hogy milyen életkörülmények között élt a költő, amikor írta a verset, de azt nem tudjuk mire gondolt. Költészet szerintem az, ami benned lecsapódik.
Hallottam egy dalt, aminek te szerezted a zenéjét, egy Karinthy Gábor verset zenésítettél meg. Miért ezt a verset választottad?
Karinthy Gáborról írtam a szakdolgozatomat, a dal a védéshez készült. Azért ezt választottam, mert megérintett.
János, 2016-ban érkeztél Szarvasra, a Valahol Európában Hosszú szerepére, azóta sok szerepet, főszerepet játszottál, melyik áll a legközelebb hozzád és miért?
Uh… Igazából mindegyiket szeretem. Mindegyiknek megvan a maga szépsége, akármilyen szerep. Szerettem Az ibolya Zeneszerzőjét, de az egész darabot, nagyon vicces. A Valahol Európában-t is nagyon, de erről már beszéltünk. Az Ármány és szerelem Ferdinándja is jó szerep volt. A Macska a forró bádogtetőn Brick-je a szívem csücske. Nehéz, kemény darab, de nagyon megérte, mert jó a darab, jó a szerep. Inkább a komolyabb, drámaibb szerepeket szeretem. Szeretem Jay figuráját is.
Mit jelent számodra a Cervinus és mit Szarvas?
Szeretem Szarvast, mert nyíregyháziként olyan, mintha otthon lennék. A Cervinus örömszínház. Jó itt dolgozni, családi színház. Megbecsülnek minket, kedvesek az emberek.
A Cervinuson kívül mire készülsz, ha kapukat nyitnak a színházak?
A Pinceszínházban próbálom Tasnádi István Hölgyek öröme című darabját, Tasnádi Csaba rendezésében. Éppen nem mutathattuk be novemberben, a Jurányiban Szűcs Zoltán Megálló című művét Markó Róbert rendezésében, amelyet Némedi Árpáddal ketten játsszuk.
Ez volt a vizsgaelőadásotok is az egyetemen, de azt más rendezte…
Azt Znamenák István rendezte. Ez most teljesen más lesz.
János, ha kötöttség nélkül énekelsz, a magad örömére mit énekelsz, vagy mit hallgatsz, ha kutyát sétáltasz, vagy futsz, vagy rolleron száguldasz?
Hű ez változó. Jazz, blues, rock, klasszikus. A filmzenét is nagyon szeretem.
Melyik költő kötetét veszed le a polcról, ha van egy félórád és versre „éhezel”?
Willont, Allen Poe-t, József Attilát, Somlyó Györgyöt, Karinthy Gábort és Hartay Csaba verseit is olvasom.
Melyik a kedvenc könyved, amit akár többször is a kezedbe veszel?
Általában szakmai könyveket olvasok, de érdekelnek a pszichológiai könyvek is. Ritkán szoktam regényt olvasni, de drámákat – munkám miatt is, igen – most éppen Kiss Csaba, Dög című drámáját. De szeretem a harcművészetet is és az ezzel kapcsolatos könyvek is érdekelnek. Ha nevetni akarok, akkor Rejtő vagy Örkény könyveit veszem elő.
Színészi életed során ki volt a kedvenc figura, amelyik bőrébe bújhattál?
Hát mindig a „macska” marad, Brick szerepe nagyon meghatározó volt. Nagyon szerettem.
Van-e szerepálmod, amit szeretnél eljátszani?
Nem kimondottan. Nincs.
János, köszönöm a beszélgetést! Sok sikert a bemutatóhoz!
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
