2023. június 10. Ünnep. Nem másoké, hanem egy közösségé, egy szeretetközösségé, a Gyakorlóintézményé. Egy olyan pillanat a találkozásra, amikor az útrakelést ünnepeljük, és vidám-szomorú, könnyed-nehéz érzelemkavargások, nehezen formálódó lélek-zsoltárok, ami egy ballagást, és az elmúlt tizenkét évet a mi történetünkké teszi.
Sorfal állás, utolsó cinkos egymásra kacsintások, és itt-ott könnybe lábadt szemek, ahogy a Gyakorló kisebbjei búcsút vesznek a távozóktól. A lélekharang ütemesen kondul, és lépésről lépésre közeledünk egy pillanatba, ami nem más, mint a távozás.
Picinyke kezek, színes esernyőforgatagok… Esőtánc, ahogy máshol nincs, csak az ovi-suliban. Mert itt a legkisebbek is elköszönnek, emlékeztetve a „nagyot” morzsókásságukra, és mosolyt csalva minden vendég arcára.
Az ünneplőbe öltözött sokaságot az egyetem rektora nevében Dr. Katona Krisztina főiskolai tanár, dékán köszönti, majd Babák Mihály, Szarvas város polgármestere fogalmaz meg gondolatokat. Mélyeket és útravalókat… Egy város, amiben sok szív dobban közösen.
A Szent Klára Római Katolikus Plébánia, Imre atya, Dr. Borosné Veszeli Katalinon keresztül szól és példázza a megszelídülést. Egy közösség vagyunk. Egy szeretetközösség…
Van úgy, hogy imbolyog az iskola… Prievara Hanna és Palotai Vince első osztályos szavalók kacagtatják meg a közönséget, de búcsúzik majd Krecsmarik Roberta a negyedikből, aki különösen elmélyült a hetesek dolgában, és Zelenák Zénó, hetedikes versmondó mutatja meg a Lélek útját búcsúzó versében. Brachna Bogi szavalata egy érett nő szavai, mert a lányokból nővé lettek, és a fiúkból férfiakká. Egy-egy vers, egy-egy betűzés a programba. Felkarcoló lélek-kacajok…
Lilien és Boti a hetedikes elköszönő beszédükben a „lila és a zöld kanapé” osztály-szomszédság meghatottságával köszön el. Csúcsosodó érzelemhullámok…
Tóth Iringó és Steinmacher Tamás Massanet jól ismert dallamaira köszön el tanáraiktól, szüleiktől, és nem marad el az egy-egy szál vörös rózsa és az anyai köszönet és elköszönés, és a fehér rózsa a tanároknak, a nevelőknek, az együtt élőknek. Könnycseppek perdülnek…
Dalkezdő sorok, ismerős dallamok, ahogy az osztályfőnök és csapata egy-egy közismert sláger mondattal köszön el… Előpörget-visszapörget. Dallamokba sűrűsödik a pillanat…
Bíró Gyula intézményvezető, c.e.docens a glóriák szorításáról beszél, a fogadalmak megtartásáról, és azok meg nem tartásáról, a közönségek „megbukásáról”, a háláról, és a félelemmentes útra indulásról, és arról a boldogságról, ami az együttélésből, és az együtt létezésből fakad. Minden nyolcadikos búcsúzó kap egy „finom” búcsúmondatot, felidézve az óvodától iskoláig, a megélt, és az elmaradt érzelmeket, szenvedélyes, és szenvedő pillanatokat. Búcsú karakterektől, karizmáktól, be- és kifeléfordulóktól, sportolóktól, felnövőktől és soha fel nem növőktől, göndör fürtöktől, hangosoktól és halkaktól, „rongylábúaktól”, a „tutit-tudóktól”, az elkésőktől, a szerelmesektől, a költőktől, a sportosoktól, a kutyát sétáltatóktól, a vas-sünt taposóktól, a sminkelőktől, a mindig ragyogó mosolyúaktól, a háziállat-halmozóktól, a sármőröktől, és a legendás Gyakorlós családoktól. Mert különösen meghitt, és bensőséges valami ez a „kamasz-lélek fénygyűjtő pont”, a Gyakorló. Van, hogy nevetünk, és van, hogy sírunk, és van úgy, hogy mindezt egy mondaton belül.
És vannak díjátadások. Érdemek, és elismerések… Az „Év kisdiákja” díjat vehetett át négy év, több területen végzett kimagasló teljesítményéért, közösségi munkájáért Krecsmarik Roberta negyedik osztályos tanuló. Nyolc éven keresztül nyújtott kimagasló tanulmányi eredményéért, közösségi munkájáért az intézmény által adományozható második legmagasabb elismerést – Bóbita-díjat – vehette át Laurinyecz Levente és Steinmacher Tamás nyolcadik osztályos tanuló. Az intézmény által adományozható legmagasabb elismerést, a Vándor-díjat 2023-ban Tóth Iringó Anna nyolcadikos tanuló vehette át. És járt a köszönet a szülőknek, akik mindig többet, és mindig jobban akartak és tettek, ezért a családért: Baráth-Szekeres Anett, Steinmacherné Bimbó Anikó, Tóthné Truczka Anna, Bődi Péter, Huszárik Gábor szülők fogadták áldozatos munkájukért az intézmény köszönetetét.
És minden évben emlékezünk, mert ez az intézmény sosem felejti azt, azokat, akik különlegessé tudták tenni ezt az élménygyűjtő, fénygyűjtőt. Podani Mihályné szakvezető óvodapedagógus, gyakorlati képzés-vezető emlékére alapított Ildikó-díjat, amely metszett üveglappal, oklevéllel, és anyagi elismeréssel jár, ebben az évben hatan vehették át: Sulyan Eszter szakvezető óvodapedagógus, munkaközösség-vezető, Kiri Anita tanár, Gulyásné Dékán Klára vezetőtanár, Kovács-Vida Júlia vezetőtanár, tanársegéd, Balogné Domokos Anikó dajka, Galát Jánosné gazdasági ügyintéző. Mert teszik a dolgukat, kiemelkedően, elhívottan, és hivatásszerelemmel, a hazai, és Kárpát-medencei köz- és felsőoktatásért.
És van a tánc, a mindent sodró, méltóságteljes, az utolsó keringő, amivel a búcsú beteljesül, és minden megy tovább…
Sz.Zs.
