Szombaton este a Magyar Kultúra Napja tiszteletére – amely hétfőn lesz – a Cervinus Teátrum zenés utazásra hívta a nézőket 100 éves utazás címmel.
Dr. Dósa Zsuzsa köszöntötte a nézőket és elmondta, hogy már a hétvégén országszerte ünnep van, a magyar kultúra napja. A Cervinus Teátrum ünnepi produkciója a zene nyelvén ad sajátos rálátást arra, hogy mi hogyan hatunk a világra és világ hogyan hat ránk. Dr. Melis János címzetes főjegyző rövid ünnepi beszédében szintén a magyarság kultúrájának fontosságát hangsúlyozta, amit Szarvason a pedagógusok és a Cervinus Teátrum hitelesen tud átadni, hogy megőrizzük ezt a közös kincsünket.
Az 1920-as évektől utaztunk a zene és a tánc szárnyán. A Teátrum kiadott anyaga szerint: „Van a Cervinus Teátrumban egy Titokzatos Szálloda, mely varázslattal csábít. Itt 100 perc alatt 100 évet élhetünk át, de csak az lehet a vendége, aki Meseautón érkezik és Shimmyt táncol. Bár lehet szomorú a vasárnap, de mindig az a perc a legszebb perc, mit meg nem ád az élet. Akár Cintányéros cudar a világ, vagy rongyos az élet, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér. Sokszor csak egy tánc volt, de akkor sem leszek a játékszered, mert tudni kell Ádám hol vagy, és bár citromízű a banán, mindenkinek van egy álma legalább holnap hajnalig. Akkor aztán szállj fel szabad madár, jöjjenek azok a boldog szép napok és egy nagy utazás. Egy vidéki lány sem várhat holnapig, s bár még fáj minden csók, mindenki elővesz a csomagjából még egy emléket, slágert, üzenetet, történetet, mert zene nélkül mit érek én…”
A közel ötven dal, vagy dalrészlet apró történetetekben mesél távoli és közeli múltról és jelenről. Döbbenetesen jó, új stílusú előadást láttunk a Cervinus Teátrumban, ahol tíz színész szinte állandó színpadi jelenléttel, sok-sok átváltozással, lendületes, lélegzetelállító előadással mutatta meg történelmünk eseményeit. Mind zenei összeállításban, mind szituációkban, színpadi mozgásban, táncban, játékban, látványban varázsolták el a közönséget és mindenki nézte volna tovább – és tovább.
Hatalmas, kirobbanó sikerrel mutatkozott be az előadás, amit éppen azért hoztak létre, hogy ez alkalommal ne egy múlékony gálával ünnepeljenek (annak is megvan a maga varázsa, szépsége, csodái), hanem egy olyan maradandó előadással készültek, amely sokáig aktuális marad. Az alkotók és a színészek teljesítménye briliáns!!! Hiszen 80-90 percen keresztül színpadon lenni, énekelni, táncolni, jelenetekben rész venni, közben többször átöltözni nagy teljesítmény! Sok munka van az előadásban, ez érezhető volt, de a színészek olyan önfeledten „játszottak”, így ezek keverékétől született egy nagyon igényes, néha nagyon megható, néha vidám, összességében egy csodálatos előadás. A könnyeket előcsalogató jelenetek nagyon finoman, de nagyon határozottan mutatták meg történelmünk sötét oldalát is.
A Cervinus Teátrum színészei, akik közvetítették a borús és derűs perceket, akik szíve, lelke benne volt az előadásban: Boronyák Gergely, Enyingi Zsófia, Karap Diánna, Kiss Viktória, Papp Csaba, Ragány Misa, Szász Borisz, Tatár Bianka, Timkó János és Vanya Tímea minden elismerést megérdemelnek, mert érzékenységükkel, tehetségükkel, színészi tudásukkal varázsoltak a színpadon. A zenés játék utolsó dala nem is lehetett más, mint a Zene nélkül mit érek én. De ezután jött a meglepetés, mert a meghajlás és hatalmas taps közben halkan újra énekelni kezdtek a színészek. A ráadás egy Qumby dal, a Márti dala, ami már a jövő felé mutat, és jóval a kétezredik év után (2012) született és itt már próza is elhangzott, hiszen a dalnak van egy próza része is.
Nagyon jó volt a látvány – a díszlet, a jelmez, a vizuális megjelenítés, amely a hatalmas ledfalakon, vetítővásznon szinte a színpad minden pontján megjelent. De volt egy jelenetben diszkógömb és ehhez tartozó fények is.
A történetet alakító dalokat Tatár Bianka válogatta. A mozgásszínházi elemek Timkó János, a táncok koreográfiái Tatár Bianka, a hang Kiss László, a fények Valach Vendel, a vizuáltechnika Farkas Norbert munkáját dicsérik. Az alkotók által elképzelt díszletet és jelmezt Salgó Balázs és Balázs Henrietta kivitelezték. Színpadra hárman állították: Tatár Bianka és Timkó János és rendezőként Dósa Zsuzsa. Köszönet az estéért a Cervinus Teátrum művészeinek és stábjának! Valóban kivételes, kulturális élmény volt az előadás!
Egy kis részlet Márti dalából. Szöveg: Pásztor Anna, Pásztor Sámuel és Kiss Tibor
„Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!
Jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni.
Jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.
Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!”
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
