Newjság
Szarvas, a történelmi Magyarország mértani középpontja, idén is a Nemzeti Összetartozás Napjának egyik legfontosabb helyszíne volt. A megemlékezésen elhangzott beszédek nemcsak a múlt fájdalmát idézték fel, hanem kíméletlen tükröt tartottak a jelen magyarsága elé is. Fajó Andrea, Hodálik Pál és dr. Melis János szavai egyaránt a megmaradás és a felelősségvállalás fontosságát hangsúlyozták.
Az ünneplők egy csoportja Hodálik Pál jelenlegi, Babák Mihály korábbi polgármester, valamint dr. Melis János, Szarvas város nyugalomba vonult címzetes főjegyzője, a Szarvasi Történelmi Emlékút Közalapítvány elnöke, a nap főszónoka vezetésével vonult a Történelmi emlékúton a az országközéphez, ahol a megemlékezésre érkezők gyülekeztek.
Fajó Andrea: „Összetartozunk, határok nélkül”
A megemlékezést Fajó Andrea polgármesteri kabinetvezető nyitotta meg, aki beszédében a helyszín szimbolikus jelentőségére hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy Szarvas, mint a Kárpát-medence mértani középpontja, az a pont, ahol minden magyar lélek összeér.
„Trianon fájdalmas sebeket hagyott, de a nemzetet nem tudta kettészakítani” – fogalmazott. Kiemelte, hogy a közös kultúra és az összetartozás érzése olyan kötelék, amely kívül és belül is átível a határokon. Szavai megadták az ünnepség méltóságteljes alaphangját, a hitet és az elszakíthatatlan nemzeti egységet állítva a középpontba.
Hodálik Pál: A nemzet ott él, ahol magyar szó hangzik
Hodálik Pál, Szarvas város polgármestere, ünnepi beszédében a nemzet fogalmának mélyebb értelmezésére vállalkozott. Emlékeztetett arra, hogy június negyedike mára a gyász napjából az összetartozás napjává nemesedett.
A polgármester szerint a történelem legfontosabb tanulsága, hogy a nemzet nem azonos az országhatárokkal. „A nemzet ott él, ahol magyar szó hangzik, ahol magyar gyermek születik, és ahol őrzik elődeink emlékét” – mondta. Hodálik Pál köszönetet mondott azoknak, akik a legnehezebb időkben is megőrizték magyarságukat, és hangsúlyozta: az összetartozás nem csupán politikai jelszó, hanem mindannyiunk nemzeti kötelessége.
Dr. Melis János: Trianon kíméletlen tükre és a „csendes Trianon”
A megemlékezés legmélyebb pillanatait dr. Melis János, Szarvas város nyugalmazott címzetes főjegyzőjének beszéde hozta el (cikkünk második oldalán teljes egészében olvasható). A történelmi országközépen állva dr. Melis János nem elégedett meg a múltba révedéssel; kíméletlen őszinteséggel beszélt arról, amit ő „csendes Trianonnak” nevez.
A politika felelőssége: Nem lehet kampányeszköz a nemzet
Melis János élesen bírálta a hazai közéletet, amiért a nemzeti összetartozás kérdését sokszor aktuálpolitikai haszonszerzésre használják. „A nemzet nem lehet hitbizomány! És nem lehet kampányeszköz!” – figyelmeztetett, utalva arra, hogy a budapesti pártpolitikai törésvonalak exportálása csak gyengíti a külhoni közösségeket.
Az önfeladás veszélye: A megmaradás a családi asztalnál dől el
A nyugalmazott főjegyző a határon túli közösségek felé is kritikát fogalmazott meg. A riasztó demográfiai adatokra utalva kijelentette, hogy a magyarság fogyása ma már gyakran az önfeladás és a kényelem következménye. Kiemelte az iskolaválasztás fontosságát: aki nem magyar nyelvű iskolába íratja gyermekét, az a nemzet jövőjéről mond le. „A nemzet megmaradása nem a pénztárcákon, hanem a családi asztaloknál és az iskolaválasztásnál dől el” – figyelmeztetett a város korábbi címzetes főjegyzője, aki maga is jelentős határon túli baráti, ismeretségi körrel rendelkezik.
A lelkek ereje a megmaradás záloga
A szarvasi megemlékezés záró üzenete egyértelmű volt: a magyarság túlélése és a határok feletti nemzetegyesítés csak akkor lehet sikeres, ha befejeződik a nemzettel való politikai szerencsejáték, és a közösségek felébrednek a letargiából.
Dr. Melis János szavai szerint a megmaradás záloga nem a térképek rajzolatában, hanem a lelkek erejében van. A Történelmi Magyarország szívéből kiinduló üzenet minden magyarhoz szólt: nézzünk szembe hibáinkkal, és cselekedjünk közösen a magyar jövőért, a „legvégső határokig”.
A megemlékezést Cervinus Teátrum művészeinek és táncosainak fellépése zárta. Oláh Márkó, Szabó Róbert, Strassburger Csaba és Teremi Samu táncát Kiss Viktória és Nagy Róbert ünnepi előadása, majd a koszorúzás zárta.
