Newjság
A pedagógusnap mindig a mérlegelés, az emlékezés és a köszönetnyilvánítás ideje, amely idén is egy rendkívül megható és családias találkozás keretében zajlott a Gál Ferenc Egyetem Szarvasi Campusán. Az ünnepi gondolatok hűen tükrözték azt az összetartozást, amely az intézmény udvarán összegyűlt aktív és nyugalmazott nevelőket, oktatókat, óvodapedagógusokat, tanítókat, tanárokat, dajkákat és a nélkülözhetetlen technikai munkatársakat egyetlen nagy családdá, egy fészekké kovácsolja.
A múlt és a jelen találkozásának legszebb momentumaként, a „régi idők nevelőinek” képviseletében Montvajszkiné Bátor Anna ny. gyakorlati képzésvezető, ny. szakvezető óvodapedagógus lépett a mikrofonhoz. „Anni néni” régi idők nevelőjeként szívmelengető szavakkal köszöntötte a megjelenteket, és jelenlétével, beszédével is továbbörökítette azt a szakmai tüzet, energiát és alázatot, amelyet a szarvasi campus nagy elődjeitől örököltek a mai generációk. Az ünnepi hangulatot a legfiatalabbak, Bogi, Borisz és Hanna tették teljessé, akik huncut, mégis mély értelmű versekkel ajándékozták meg és örvendeztették meg a jelenlévőket, megelevenítve a gyermeki rácsodálkozás legtisztább pillanatait a hallgatóság előtt.
A rendezvényt Bíró Gyula főigazgató köszöntötte, aki közvetlen humorral és finomsággal beszélt a pedagóguslét mindennapi kihívásairól és sajátos, lüktető ritmusáról – a folyosókon rejtélyesen eltűnő félpár váltócipőktől kezdve a tankönyvekben megírhatatlan, egyszerre vicces és mélyen emberi pillanatokig. Köszöntőjében felidézte egy kisgyermek őszinte szavait: „Olyan szép vagy ma… csak egy kicsit gyűrött a szárnyad”, gyönyörűen rávilágítva arra a feltétel nélküli szeretetre és figyelemre, amiért ezt a hivatást érdemes választani. A főigazgató külön hangsúlyozta, hogy a nevelők által elvetett tudásmagvak nem tudnának szárba szökkenni a technikai kollégák elengedhetetlen munkája nélkül, akik a biztonságos, tiszta és meleg fészket teremtik meg a campuson nap mint nap.
Ahogy az az elhangzott A. de Mello-idézetben is szerepelt, a pedagógusok megvilágosult szíve mindent továbbad, amit kapott, egyetlen dolgot kivéve: a gyermeki mosolyt, amelyet mélyen a szívükbe zárnak, hogy abból töltekezzenek a nehezebb napokon.
A hivatalos ünnepséget és a „Régi idők nevelőinek” életfájánál tett találkozást követően a rendezvény kötetlenebb formában folytatódott a TURUL Vendéglőben, ahol a kollégák végre félretehették a mindennapi „gondolat-terheket”. A fehér baldachinos teraszon és a belső asztaloknál egy jól megérdemelt, vidám hangulatú délutáni vacsora vette kezdetét, ahol az aktív és a nyugalmazott munkatársak generációi ünnepeltek együtt, egymásra figyelve. A közös limonádé-koccintások, a nosztalgiázás és a kötetlen beszélgetések során mindenki átadhatta magát az egymás iránti mély megbecsülésnek, miközben gondolatban még Pali bácsi pörköltjének örök illata is felsejlett a már nem létező szárazkapu alól. A résztvevők arcáról sugárzó őszinte, felszabadult mosolyok hűen tanúsítják, hogy ez a délután méltó elismerése és megkoronázása volt annak a dinamizmusnak, türelemnek és felelősségvállalásnak, amellyel a szarvasi pedagógusközösség tagjai nap mint nap szebbé teszik a világot és a hazai pedagógusképzést.
GFE SZGYÁI
