Postafiók
A naptár 2026-ot ír, az időjósok talán melegfrontot jeleztek, de a Gál Ferenc Egyetem Szarvasi Gyakorló Általános Iskola és Gyakorlóóvoda udvarán és a Vár-kertben egészen másfajta áramlatok uralkodtak. A levegőben a búcsú meghatottsága keveredett a leleplezett diákcsínyek feletti cinkos nevetéssel. A vendégek megtöltötték a Várkertet, majd a ballagó nyolcadikosok Enya Only Time című számára vonultak be, hogy utoljára lépjenek színpadra, mint az intézmény polgárai. A két osztályt Balláné Tóth Krisztina és Stafira-Lovas Ilona osztályfőnökök vezették-kísérték, akik az elmúlt években nemcsak tanáraik, de a kamaszlélek legfőbb koordinátorai is voltak.
Az egybegyűlt nevelőket, szülőket és nagyszülőket büszkeséggel eltöltő ünnepélyen a hazai pedagógusképzés egyik bölcsőjének számító Szarvas megcsillantotta szépségét és a gyakorló lelkiségét, az ünnepélyre látogatók számára. Megkülönböztetett szeretettel köszöntötték Prof. Dr. Dux László egyetemi tanárt, a Gál Ferenc Egyetem rektorát, Ft. Dr. Liszkai Tamás plébániai kormányzót, Hodálik Pál urat, Szarvas város polgármesterét, akik lélekhez szóló köszöntőt mondtak, hangsúlyozva és elismerve az egyetem Gyakorlóintézményének eredményeit, küldetését és útravalóval ellátva a búcsúzó nyolcadikosokat. Különösen megható pillanat volt Hodálik Pál „nem polgármesteri” polgármester beszéde, mert a könnyekkel küzdő apa kerekedett felül, rengeteg érzelemmel, és meghatottsággal az elmúlt tizenkét év margójára.
Nemzeti imádságunk, a Himnusz közös eléneklése után az óvodások kedves műsorukkal csaltak szeretet-könnyeket a szemekbe. Az alsóbb évesek – Digruber-Kondacs Júlia, Molnár Eszter és Prievara Hanna – versekkel búcsúztak, a hetedikesek nevében pedig Krecsmarik Roberta és Sindel Csanád János köszönt el a végzősöktől. A nyolcadikosok részéről Lestyan-Goda Sára és Gulyás Gergő mondott búcsúbeszédet, miközben Stafira Liza és Posgay Boglárka Lackfi János Nem guggolok le című prózájával gondolkodtatta el a közönséget. Vicces-mély-komolysággal.
A hagyományokhoz híven idén is átadásra kerültek az intézmény legrangosabb kitüntetései:
Az Év Kisdiákja címet vette át Prievara Hanna 4.a osztályos tanuló kapta négyéves kiváló munkájáért.
Bóbita Díjat nyolc éven át nyújtott kimagasló eredményért, tanulmányi, sport és közösségi munákjáért Lestyan-Goda Sára, Stafira Liza és Keller Ádám György vehette át.
Vándor-díjat az intézmény legmagasabb elismerését Áchim Tamara vehette át a nevelőtestület döntésének megfelelően.
Főigazgatói kitüntető oklevelet Horváth Amira részére adományozták kimagasló tanulmányi és versenyeredményeiért.
Nyolc éven keresztül a Szülői Közösség munkájában aktívan részt vettek, szervezték az osztály és az iskola életével kapcsolatos teendőket, odaadással és áldozatos munkával szolgálták iskolánk közösségét: Bukovenszki Beáta, Dezső Gabriella, Janka Tamara, Lukács Andrea, Molnárné Nyúl Nóra, Czuczi Enikő, Jancsó Mónika, Keller-Marosi Viktória, Kovácsné Egri Szilvia szülők.
Az Ildikó-Díj Podani Mihályné szakvezető óvodapedagógus emlékére odaítélt kiemelkedő szakmai elismerést 2026. évben főigazgatói döntésnek és rektori egyetértésnek megfelelően: Tóth Ágnes szakvezető óvodapedagógus, Rohony-Szedljak Mária szakvezető óvodapedagógus, munkaközösség-vezető, Kugyela Tímea vezetőtanár, Prjevaráné Berényi Boglárka tanító, Kovács-Papp Éva tanár, Monostoriné Sándor Nelli tanító, gyógypedagógus és Lakatos Lászlóné nyugalmazott dajka vehette át.
Bíró Gyula főigazgató, c. egyetemi docens útra bocsátó beszédében kiemelte, hogy a most búcsúzó évfolyam igazi „dupla fokolású” társaság, a tizedik és tizenegyedik ballagó nyolcadik osztályok. Saját termésű gyümölcs. Szüretelés. Hangsúlyozta, hogy a Gyakorlóban a nevelés, ember nevelés nem kőfaragás, hanem „gyémántcsiszolás”. A diákok az évek során a gyakorlósságnak megfelelően néha „kíméletlen”, de igazságos kiképzőtisztjei is voltak a lámpalázas pedagógusjelölteknek, egyetemistáknak. Az érzelmes „fénygyűjtő” szavak után, a fúró felbúgott, és finom apró titkok napvilágra. Egy ballagás sem lenne teljes a kulisszatitkok nélkül. A főigazgatói beszédből kiderült, hogy a Gyakorló falai (és bútorai) között az elmúlt nyolc évben valóságos akciófilmek és romantikus drámák zajlottak.
„Élj úgy, hogy fölötted csak a Jóisten lakjon!” – hangzott el a főigazgatói búcsúzóban, de néhány diákok azért gondoskodtak róla, hogy a tanároknak és a karbantartóknak is adjanak némi plusz munkát.
Néhány gyakorós morzsa, ahogy „arrafelé” mondják:
A nehézgépkezelők és bútorresturátorok: volt, aki nem aprózta el a dolgokat… egy valódi Hilti fúróval és flexszel érkezett az iskola B épületébe, hogy előkészítsék a taekwondo vizsgadeszkáit előre megvágja. Valaki egyébként is előszeretettel tesztelte a kanapék, padok és öltözőajtók szerkezeti ellenállását. A függönyök mellett a nemzeti parkok „réme” is lett egy tűzgyújtási tilalom idején elkövetett „incidenssel”, míg más rollerével, mint egy újkori lovag vonult be a történelembe. A nyúl nem nyilatkozik.
A nagy romantikusok és mászóka alatti házasságok: volt aki nyolcadik osztályra beteljesítette az óvoda óta tartó szerelmét. Voltak lányoké s fiúk akik már harmadikban örök hűséget esküdtek a mászóka alatt – rizs híján homokkal. És az igazi reneszánsz lovag negyedikben először az egyik kislányt kérte meg (aki nemet mondott), majd azon melegében jött a másik, és elé is letérdelt. Más pedig az éjszakai távkapcsolati udvarlások fáradalmait az iskolapadban pihente ki, amit édesapja híres, szarvasi szilvával dúsított tízórai kulacsa segített átvészelni.
Tévés szereplések és elakadt expedíciók: volt aki élő adásban, a „Körös TV-n” keresztül veszekedett a nagymamájával egy elveszett olló miatt. Más pedig hiába halmozott kajak-sikereket, a mezőtúri virágládán való átesését nehezen feledik. És aki egy sima ajtónyitást követően drámai „Kriszti néni, elütöttek!” felkiáltással vonult be a suliba, vagy a legendás szandás túrázók hol sárban, hol szárazon.
Állatbarátok és gasztro-hősök: egy tanulónk egy egyiptomi vírusról szóló töriórából sikeresen kihozta a lényeget: az egész órát az elhunyt fáraó kutyájának nevére és trükkjeire áldozta. Azt is megtudtuk, amit az osztály Erdélyben saját bőrén tapasztalt meg, hogy a Gyakorló által „szervezett” medveriasztó telefonos szimfóniát hallhatták, míg a kosárcsapat legendás tagjának 100. kosara után az egész csapat hivatalos volt a családhoz palacsintázni. Jutalom-büntiként. Mindenki kapott egy léleksimogató, szellemes búcsúüzenetet. A fúrógép finom gépolaj szaga sokáig bennünk fog élni. Együtt dobbanások… szívhangok.
A megható pillanatok sorát a zászlóátadás, a nyolcadikosok személyes, egymondatos búcsúi, valamint a nevelőtestület meglepetésdala zárta, amelyet a tantestület adott elő. A ballagók tanáraiknak fehér, szüleiknek pedig vörös rózsával köszönték meg az áldozatos munkát és a támogatást.
A Szózat közös eléneklése után a diákok gyönyörű keringő táncukkal vettek végső búcsút a Gyakorlóovi-sulitól , ahol – ahogy a jelmondatuk is tartja – valóban jó volt gyereknek/szülőnek lenni.
Az ünnepség zárásaként a főigazgató úr szavaival engedjük útjára a 2026-os évfolyamot:
„Járjátok az erény útját, szívetekben mindig béke lesz!” Ragyogjatok, szarvasi lángőrzők! Gyermekek és pedagógusok…
Természetesen a pincét és a Bolzát ezennel ünnepélyesen lezártuk, mint a homokozókat is.
GFE SZGYÁI
