Newjság
Mintha csak most köszöntünk volna neki a Vadászban. Mintha csak most sétált volna ki a Rendelőintézetből. Mintha csak most köszöntük volna meg támogató gondolatait, és éreztük volna határozott kézfogását, amelyhez mindig szelíd mosoly társult.
Búcsúzunk Dr. Pavuk Jánostól. Kollégánktól, tulajdonostársunktól, barátunktól.
1974-ben érkezett Szarvasra. Először körzeti orvosként dolgozott, majd a szakrendelés elindulását követően egy ideig párhuzamosan látta el körzeti orvosi és sebész szakorvosi feladatait. 1979-től sebész szakorvosként szolgálta Szarvas és környéke lakosságát.
Több mint fél évszázadon keresztül számíthatott rá mindenki, aki megsérült vagy bajba került. Nemcsak a rendelőben gyógyított. Számtalanszor otthonában, a szabadidejéből áldozva fogadta azokat, akik segítségért fordultak hozzá. Nála a sebészet valóban mindig sürgős volt: amikor valaki megsérült, nem a papír, nem az időpont és nem a körülmények számítottak, hanem az, hogy a beteg mielőbb ellátást kapjon.
A hivatás csendes katonája volt. Nem kereste a figyelmet, és nem beszélt nagy szavakkal arról, amit tett. Dolgozott, gyógyított és segített. Mindig a beteg, a sérült, az elesett ember volt számára az első.
Szakmai tudása mellett embersége, nyugalma és határozottsága tette őt igazán különlegessé. Generációk ismerték és tisztelték Szarvason. Sokan nemcsak az orvosukat, hanem azt az embert is látták benne, akihez bizalommal lehetett fordulni, és akiről tudni lehetett: ha baj van, segíteni fog.
Kivételesen hosszú és elismerésre méltó szolgálatáért mindannyian hálásak vagyunk. Köszönettel tartozunk azért a több mint öt évtizedért, amelyet városunknak, betegeinek és a gyógyításnak szentelt.
Most még szinte várjuk, hogy újra találkozzunk vele a Rendelőintézet folyosóján, vagy hogy ismét megszorítsa a kezünket. Személye, tudása és embersége nagyon fog hiányozni.
Professzora szavaival búcsúzunk tőle – azokkal a szavakkal, amelyekkel egykor ő maga búcsúztatta kollégáját és barátját:
„Jó orvos csak jó ember lehet.”
Nyugodjon békében, Doktor Úr!
