A hazugság lélektana

A nyár a vidámságé, ezért a nyári színházak szinte mindig vidám, vagy zenés darabokkal készülnek. A Cervinus Művészeti Fesztivál a kivétel, mert szinte minden évben bemutat drámát is. A XV. Művészeti fesztivál programjaiban szerepelt Arthur Miller A Salemi boszorkányok ( A Szálemi boszorkányok) című drámája, Hubay Miklós fordításában, Dósa Zsuzsa dramaturgiájával és rendezésében.

Arthur Miller drámáját 1953 januárjában mutatták be, vagyis 1952-ben írta. A cselekmény részben igaz történeten alapul. 1692-ben Massachusetts-beli Salemben pár fiatal lány hazugságai nyomán számos embert börtönbe zártak és húsz emberéletet is követelt a fékevesztett gyűlölet, az első áldozat egy hatvanéves nő volt.

A történetről a bemutató kapcsán írtam ( https://newjsag.hu/2025/11/13/a-szavak-ereje/ ).

Az előadást újra megnézve ismét beszippantott a történet, egyszerűen megfog és nem enged. Ez mindenképpen a nagyszerű rendezés és a tökéletesen játszó színészek teljesítményének eredménye.

Abigail, az egyik főszereplő, aki saját érdekében elindítja a hazugság görgetegét, aki élvezettel nézi szavai erejét, azt, hogy hisznek neki, azt, hogy eltaposhat bárkit, aki neki nem tetszik, de ezzel elindít egy lavinát, ami már megállíthatatlan. Fájdalmas volt látni, egy fiatal nő – Abigail – hogyan zúzhat szét egy családot, hogyan tehet ártatlan gyermekeket árvává. Kiss Viktória minden mozdulatával, arcjátékával beszélt a közönséghez, akkor is, ha nem ő beszél. Briliáns alakítás Viktória!

Boronyák Gergely John Proctor szerepébe bújt, aki igazi EMBER, ebben a hazugságra épített világban. Gergő így beszélt szerepéről: „Proctor is ilyen, úgy viselkedik, mint egy ember, semmi extra. Proctor nem hős, egy ember! Ahová a végén eljut, azt sem hősiességből teszi…” Igen, ahová a végén eljut, amitől a nézőknek könnyes lesz a szeme, az Proctor emberi lénye, emberi viselkedése, az igazsága, amit földbe tipornak. Érzelmeit először a felesége majdnem simogatása jelzi, de két jelenete – a bírósági és a darab végi – mutatja meg az igazi jellemét, érzéseit Proctornak. Gergő játéka hibátlan, minden rezdülésében Proctorrá vált, minden mondatában ott az igazság keresése, az emberi méltóság és a végén talán valóban „megtalálta békéjét”. Boronyák Gergely játéka tökéletes, bravúros!

Elizabeth Proctort Tatár Bianka alakította, aki szintén minden rezdülésében Elizabethé vált. Benne volt a nő tudatos megérzése, a féltékenység, a szeretet, de elfogadta sorsát – igaz, nem is tehetett egyebet, de akkor is… Tatár Bianka minden jelenete tele érzelemmel, tele fájdalommal egy asszony sorsa, aki tiszta, aki pontosan tudja mire megy ki a játék. Bianka megérezte Elizabeth lelkét, minden rezdülésében eggyé vált szerepével, alakítása is tökéletes! Talán drámánál nem illik ilyet leírni, de Bianka végre kitört a mosolygós, jókislány szerepkörből és megmutatta, hogy ilyet is tud és ebben is zseniális.

Hale tiszteletes szerepében Ragány Misa olyan embert formált meg, aki képes volt változtatni a véleményén az ügy előrehaladásának következtében. Aki hallgatott megérzéseire és meghallotta John Proctor szavát. Ragány Misa is tökéletes játékkal mutatott meg egy olyan ember, akinek EMBERI értékei vannak, aki nem elvakult, de ebben a történetben, ebben a korban ez a jellem nem vezetett eredményre. De embersége a nézőknek is muníciót adhat, hogy érdemes a lelkiismeretünkre hallgatni és kiállni másokért. Misa, kifogástalan alakítás!

Mary szerepében Sinkó Réka nagyon jó alakítással mutatta meg, hogy a többség hatása hogyan érvényesül. Egy lány, aki kimondja az igazságot, de képtelen elviselni a kiközösítést, ezért újra visszamegy a bántalmazók közé. De Mary csak egy fiatal lány…

Szoták Andrea tökéletes Mrs. Ann Putnam, aki vádol, hangosan…, nagyon hangosan, de közben a papja háta mögé bújik. Aki vádol, mert saját sérelmeit igaznak gondolja. Árad belőle a gyűlölet, a rosszindulat.

Ellentétben Rebbeca Nurse -el, akiből árad a szeretet, a mások iránti tisztelet. Tarsoly Krisztina rövid jelenetiben megnyugtató volt a színpadon, egy pirosan dobogó szív, egy jóságos, szeretetett árasztó nő, aki Ann Putnam áldozata lesz. Rebbeca utolsó jelenete is könnyeket csal a nézők szemébe. Kriszta, csodálatos alakítás!

Nagy Róbert vitte színpadra Danforth kormányzóhelyettest, a főbírót, aki Hale tiszteletes ellentéte, bár tudja az igazat, be akarja fejezni „művét”. Látszólag nincsennek érzelmei, de belül megvan az oka, miért teszi mindazt, amit tesz. Nagyon jó alakítás!

Parris tiszteletest, akinek csak saját érdeke a fontos, Jámbor László alakította. Francis Nurse szerepében Magyari Lászlót, kisebb szerepben Oláh Márkót és Szabó Róbertet láthattuk, akik mindannyian érzelmeket is közvetítettek rövid szerepeikben.

És a lányok: Árgyelán Edina Kitti, Máté Szabina, Balázs Viola, Kis Virág, Balogh Orsolya és Király Enikő formálták meg a barátnőket, akik követték Abigailt hazugságaiban.

Dósa Zsuzsa rendezése, a színészek vezetése érződik az előadáson, mert minden szereplő magáénak érezte a szerepét, mindannyian átélték, belebújtak Miller szereplőinek bőrébe. Az 1952-ben írt dráma ma is érvényes, mert ma is a szóbeszéd sokszor sokkal fontosabb az igazságnál. A falkaszellem ma is lényegesebb, mint, hogy szembenézzünk önmagunkkal.

Számomra a titok, az érzelmek megmutatása volt. Olyan előadást láttunk, ahol az érzelmek domináltak. Minden szereplő, még a kis szerepekben is, érzelmeket közvetített. Más-más érzelmeket, de érzelmeket. Megérintett az előadás, könnyeket csalt a szemembe. Az érzéseket a közönség átveszi, együtt lélegzik a színészekkel, szerintem így volt ez pénteken este is, a Vízi Színházban. Ezért volt tökéletes az előadás!

Dósa Zsuzsa ismét bebizonyította, hogy drámára nyáron is van igény. Amit sajnálok, hogy nem ez volt a Nyári Fesztivál versenyprogramja a Cervinus Teátrumnak.

Galambos Edit

A fotókat Babák Zoltán készítette.