Newjság
Pénteken este a Békéscsabai Jókai Színház és a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház koprodukciójában mutatták be a Vízi Színház színpadán, Robert Thomas Nyolc nő című krimi-vígjátékát Vinkó József fordításában, Katkó Ferenc rendezésében.
Az előadást a VíziSzín XV. Nyári Fesztiváljának 12. versenyprogramjaként láthatta a teltházas nézőközönség.
Robert Thomas francia író, akinek legsikeresebb darabja a Nyolc nő, amelyből Francois Ozon francia író, rendező maga adaptálta zenés filmet készített 2002-ben, olyan szereplőkkel, mint Catherine Deneuve, Danielle Darrieux és Isabelle Huppert.
Egy francia hegyi házban él hét nő, egyetlen férfival – a családfővel –, akit karácsony reggelén holtan találnak. A „gyilkos” mindenről gondoskodott. Elvágta a telefonvezetéket, leláncolta a kaput, tönkretette az autót, elaltatta a kutyákat. Sőt, gondoskodott róla, hogy a családfő testvére is betoppanjon.
Gaby (Tarsoly Krisztina), a feleség éppen idősebb lányát Susanne-t (Hamar Vivien) hozta haza az állomásról, aki egy éve nem volt otthon. A házaspár fiatalabb lánya Catherine (Sziveri Emese). Velük él Gaby mamája (Pásztor Edina), aki tolókocsiban él, de csak szimulál, hiszen az események folyamán, kipattan a kocsiból és Gaby nővére, az örök elégedetlenkedő Augustine (Nánási-Veselényi Orsolya), akivel elviselhetetlen természete miatt nem könnyű együtt élni. A családot segíti Madame Chanel (Kovács Edit), a nevelőnő és az új szobalány Louise (Csonka Dóra). Végül, de nem utolsó sorban Pierette (Papp Barbara), a családfő testvére, akivel rossz viszonya volt a férfinak, mert állandóan pénzt kért bátyától.
Nyolc nő, nyolc karakter, nyolc titok, egy a közös nevező: mindannyian függtek a családfőtől.
A hölgyek maguk kezdenek nyomozni, így lassan, lassan lehullanak az álarcok, kiderül minden rejtegetett titok. A hazugságok, csúsztatások, elhallgatások. A feszült helyzetetek néha robbannak, kiabálás, veszekedés, hiszti. Igyekeznek egymás titkait kifecsegni, csakhogy magukat mossák tisztára. Hihetetlen látni, hogyan mennek neki a másiknak, csak a saját titkuk megmaradjon…
A műfaj krimi-vígjáték, de inkább krimi-dráma, hiszen a titkok a nők drámái, de az tény, hogy egyikőjük sem segítette azt a férfit, aki végül is az anyagi jólétüket biztosította. A mama, aki eldugta a részvényeit, csak ne kelljen segíteni a vejének a nehéz pénzügyi helyzetében. A sógornő, aki az őrületbe kerget mindenkit viselkedésével, irigységével, titkon szerelmes sógorába. A szobalány, aki a férj szeretője, ezért ment oda dolgozni. A testvér, aki éjszakánként pénzt pumpol ki bátyából, a nagyobb lány, aki gyermeket vár, és csak az apja tudta – eddig. A feleség, akinek összecsomagolt bőröndje van, mert elhagyni készült férjét. A nevelőnő kártyaszenvedélye elenyésző tényező. Mind potenciális gyilkosjelöltek.
Ez nem minden, de nem is folytatom.
Végig feszült előadást láttunk, a színészek játéka nagyon jó volt, hiszen megteremtették azt a légkört, amiben a néző is izgult, ki is a gyilkos. Az előadás vége pedig valóban drámai. A nők sorsa egyenként is drámai, miért, hogyan jutottak el idáig. Nincs igazán szeretet, azaz egy feltétel nélküli van, de ez most titok marad.
A karakterek nem hivalkodóak, sőt, nagyon emberiek, egyet kivéve, Augustine karaktere nagyon erős és Nánási-Veselényi Orsolya ezt ki is használta, nagyon utálatos, nagyon ellenszenves karaktert varázsolt a színpadra. Bravúros alakítás!
Tarsoly Krisztina, Csonka Dóra, Kovács Edit, Papp Barbara, Pásztor Edina, Hamar Vivien és Sziveri Emese játéka is tökéletes, a karaktereik kis drámái nélkül nem lett volna ennyire jó, ennyire feszült az előadás. Közös játék volt, és mivel szinte mindig mindenki színpadon volt érdekes volt látni azt is, amikor nem rájuk irányult a fény, ők akkor is JELEN voltak a színpadon! Ez a közös játék nagyszerűsége, figyelni egymásra, reagálni a másikra egy mozdulattal, egy tekintettel. Ezért volt fantasztikus ez a nyolc színésznő tegnap este!
Katkó Ferenc rendező tökéletesen mutatta meg a feszültséget, a drámát, a humort, a színét és a „visszáját”. A sokszínű karaktereket jól „gyúrta” össze homogénné, csak annyira, amennyire kellett. Ettől lett nagyszerű, teljesen emberi az előadás. A zeneválasztásért (Charles Aznavour) külön köszönet a rendezőnek, Katkó Ferencnek.
A díszlettervező Mészáros Tibor, a jelmeztervező Kiss Kata volt. A szcenika Vacsi Dávid munkája, aminek nagy jelentősége volt az előadás folyamán.
A produkciót jelelve láthattuk, és mint mindig, Vörös Zsolt jelnyelvi tolmács segítségével. Bár nagyon sok fontos látnivaló volt a színpadon is néha-néha Vörös Zsoltot figyeltem, mert egyszerűen zseniális, ahogyan segíti hallássérült barátait. Ez is csodálatos hagyomány, hogy évente egy jelelt előadás van a programban.
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
