Ecoprint faliképeket készítettek természetes növényi lenyomatokkal a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumban szeptember 30-án, szerdán. „A természet kézjegye – időtálló szépség” című foglalkozást Mihály Zoltánné „Stünci” etnográfus, népi játszóházvezető és kismesterségek oktatója vezette.

Májusban indult, azóta is népszerű

A múzeum ecoprint foglalkozásai még májusban kezdődtek, egy növényi festéssel kapcsolatos kiállításhoz, a Botanica Tinctoriahoz kapcsolódva. „Azzal kapcsolatosan jött az ötlet, hogy növényi textilfestéssel fogunk foglalkozni, és olyan sikeres volt, hogy a mai napig is van rá érdeklődő” – mondta a foglalkozás vezetője.

Az érdeklődés töretlen: „Nagyon szeretik Szarvason, úgyhogy nagy sikere van” – tette hozzá. A korábbi alkalmakon táskát és pólót díszítettek a résztvevők, most viszont faliképet készítettek.

Muskátli, őszirózsa, páfrány

A vásznakat külön erre az alkalomra varratták, alul csipkeszegéllyel, így a kész képek fapálcára akasztva díszíthetik a résztvevők otthonát. Az álló formátumú, 20 centiméter széles és mintegy 60 hosszú vásznon mindenki maga alakíthatta ki a kompozíciót. „Szoktam ajánlani, hogy milyen kompozícióba lehet elhelyezni a növényeket, de mindenki saját maga dönt” – mondta Stünci.

A kedvező időjárásnak köszönhetően idén ősszel is sok, szép színeket adó növény nőtt a kertben. Az oktató elsősorban a bordó muskátlit ajánlotta, emellett az évelő őszirózsa, azaz az aszter is új növényként került a palettára, valamint a páfrány és a szellőrózsa. Utóbbinak már nem a virágát, hanem a termését használták, amely szép barna lenyomatot hagy.

Egyszerűsített technika a múzeumban

Az ecoprint ősi eljárás. „Az alaptechnika az lenne, hogy rátesszük az anyagra a növényt, szorosan feltekerjük, és egy edényben gőz fölött kellene párolni 20–25 percig” – magyarázta Mihály Zoltánné. Mivel ez a múzeumban nem megvalósítható, egyszerűbb módszert választottak.

A faliképnek ez előnyére is válik, hiszen nem kell mosni: a technika hátulütője, hogy mosás után egy idő elteltével megfakulnak a lenyomatok. Az alapanyag előkészítése így is komoly munkát igényelt. A molinóvásznat óvatosan kellett kezelni, mert erősen gyűrődik: timsós vízben áztatták, törölközővel itatták fel a felesleges nedvességet, majd kivasalták. „Úgyhogy volt vele munka” – jegyezte meg az oktató.