Az uhut, a legnagyobb eurázsiai bagolyfajt mutatta be az állatok világnapi programsorozat keretében a szarvasi Körösvölgyi Állatpark. Körömi Krisztina, az állatpark munkatársa a madár röptetője előtt beszélt a fokozottan védett faj életmódjáról, veszélyeztetettségéről és arról, hogy egyre gyakrabban bukkan fel az Alföldön is.

Kevésbé ismert lakók

A programon olyan állatfajokat mutatnak be, amelyekre az állatkertben általában kevesebb figyelem jut. Az uhu ezek közé tartozik: tekintélyt parancsoló mérete ellenére kevesen ismerik, és kiváló rejtőszíne miatt a röptető árnyékában szinte beleolvad a környezetébe.

Körömi Krisztina elmondta: az uhu nemcsak méretében, hanem táplálkozásában is különbözik a hazai bagolyfajoktól. Míg az állatparkban is látható gyöngybagoly, erdei fülesbagoly, macskabagoly és uráli bagoly inkább kisebb rágcsálókkal és madarakkal táplálkozik, az uhu patkány méretű vagy annál nagyobb állatokat is zsákmányol. Hatalmas karmaival mezei nyulat, őzgidát, rókát, sőt vadmalacot is képes elejteni.

Kevesebb mint száz költőpár

Az állatpark uhuja mentett tojó, amely a szabad életre már alkalmatlan. Rendszeresen rak tojást, de mivel egyedül él, ezek terméketlenek. Párt sem lehet egyszerűen mellé hozni: az uhu Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 ezer forint, és Körömi Krisztina szerint száznál kevesebb költőpárral lehet számolni az országban.

Az állomány évtizedekig a kipusztulás szélén állt, az utóbbi években azonban stabilizálódott, sőt enyhén nő. A visszaszorulás egyik oka a fészkelőhelyek zavarása volt: erdőgazdálkodás, építkezések, turizmus és kőbányászat. „Ez a madárfaj nagyon-nagyon érzékeny a zavarásra, tehát ha egy bolygatott élőhely van, azt elhagyja, és nem hajlandó ott költeni” – mondta. A másik ok, hogy évszázadokon át fiókákat és tojásokat gyűjtöttek a solymászat számára.

Pár egy életre, szétszéledő fiókák

Az uhu latin neve Bubo bubo, jellegzetes narancssárga szemírisze és tollfülei vannak. Utóbbiak nem hallószervek, hanem a hangrezgések irányításában segítik az éjszakai vadászatot. A költőpárok általában egy életre összetartanak, és rendszerint két-négy fiókát nevelnek.

A fiókák még röpképtelenül szétszélednek a fészek környékén, és hangjuk alapján találnak egymásra a szülőkkel. Ez a túlélést segíti: ha egy ragadozó rátalál az egyikre, a többi még megmaradhat.

Egyre több észlelés az Alföldön

Az uhu költőállománya főként az Északi- és a Dunántúli-középhegységben él, Szarvas környékén és a vármegyében azonban egyre több észlelése van. Fészkelési adat még nincs, de kísérletet már regisztráltak. Körömi Krisztina szerint az elmúlt évek magas mezeinyúl-állománya is lecsalogatta a madarakat az Alföldre, a nyúlállomány azóta összeomlott.

Az állatparkban a természetes táplálkozást igyekeznek utánozni: a madár marhahúscsíkokat kapott, előző nap pedig koplalónapot tartott, ami az egészségét szolgálja. A gondozók is csak óvintézkedésekkel lépnek be hozzá. „Az uhu egy rendkívül mérges állat” – figyelmeztetett a munkatárs: védi a területét, veszély esetén felfújja a tollazatát, és csőrcsattogtatással figyelmeztet.

Párt egyelőre csak a véletlen hozhat mellé, addig is fontos szerepe van: „A faja védelmét jelenleg úgy szolgálja, hogy testközelből itt mindenki meg tudja őt ismerni a Körösvölgyi Állatparkban.”