Egy csaknem elfeledett képzőművészeti világ tárult fel a közönség előtt Molnár Valéria előadásán – a Városi Könyvtárban október 7-én, délután –, amely az Élet és Irodalom hatvanas és hetvenes évekbeli grafikáit, valamint Nagy László költő és képszerkesztő munkásságát mutatta be. A tárlatvezetésre és rendhagyó irodalomórára általános iskolások, olvasóköri tagok és idősebb érdeklődők is érkeztek.

A közönséget és az előadót Molnárné Pető Beáta köszönttte, aki elmondta, hogy a 2026-os Országos Könyvtári Napok egyik programja az ÉS grafikusairól szóló kiállítás és könyvbemutató.

Molnár Valériától elöljáróban megtudhattuk, hogy többéves munkával dolgozta fel a hetilap vizuális örökségét. Az Élet és Irodalom szerkesztőségében mintegy 16 ezer oldalt nézett át. A feltárás során közel 1100 művész mintegy 7550 alkotását azonosította; ezekből végül 93 alkotó 312 rajza került a bemutatott kötetbe. A válogatásnál nemcsak a megjelent művek száma számított, hanem az is, hogy az egyes alkotók pályájának változásai érzékelhetők legyenek.

A lap 1957-es indulásától folyamatosan irodalmi és közéleti fórumként működött, emellett képi anyaga miatt „papíralapú galériának” is nevezték. Oldalain fiatal pályakezdők és már ismert alkotók egyaránt megjelentek, köztük Kondor Béla, Huszárik Zoltán, Gyulai Líviusz és Szántó Piroska. A karikatúrák, szatirikus rajzok és portrék ma is elevenek; ahogy az előadó fogalmazott, az ember alig változott, többnyire csak a díszlet lett más.

A könyvbemutatót követően Nagy László alakja került a középpontba, aki költőként és grafikusként is maradandót alkotott, képszerkesztőként pedig sok fiatal művész indulását segítette. Molnár Valéria felolvasta Miklóssy László visszaemlékezését, ami különösen személyes képet rajzolt Nagy Lászlóról: a nehéz helyzetben Budapestre érkező fiatal grafikust nemcsak közléshez juttatta, hanem még az aznapi szállásáról is gondoskodott. Bizalma és szűkszavú szakmai útmutatása később is meghatározó maradt számára. Nagy László életútját önéletrajzából válogatott idézetekkel és verseivel mutatta be. A felolvasások a gyermekkori falusi élményektől a háború és az ötvenes évek csalódásain át vezettek, megmutatva, miként rejtett társadalmi tapasztalatokat a költő természeti képeibe. A kiállítás és az irodalmi összeállítás így egyszerre idézte meg egy folyóirat grafikai aranykorát és azt az emberi-szerkesztői magatartást, amely tehetségek egész nemzedékének adott lehetőséget.

A kiállítás október 16-ig látható a könyvtár nyitvatartási idejében.

Tatai László – Szarvasi Ujság