Szarvasi intézmények, iskolák és civil szervezetek szedték össze az eldobott szemetet a város belterületén a Szedd össze! akció keretében. Az egynapos gyűjtést az önkormányzat kabinetirodája koordinálta, és a városi intézmények mindegyike csatlakozott hozzá.

Összefogás az intézmények között

Szarvas 2024 óta veszi így részt az országos akcióban: az önkormányzat vállalja a szervezést, és igyekszik minden intézményt, civil szervezetet bevonni. Idén fenntartótól függetlenül valamennyi városi intézmény jelentkezett, a civil szervezetek is nagy létszámmal vettek részt.

A Vajda Péter Evangélikus Gimnázium önállóan nevezett az országos akcióra. Amikor ez kiderült, összefogtak az önkormányzattal, és közösen szervezték a gyűjtést. A résztvevők a nap folyamán különböző időpontokban kapcsolódtak be, délután két órakor egy újabb, nagyobb csoport indult.

Idén a belterület volt a cél

Korábban külterületen is gyűjtöttek, idén azonban a város központi részére összpontosítottak, az intézmények pedig a saját környezetüket tisztították meg. A gyűjtőzsákokba főként eldobott csikkek, papírzsebkendők és egyéb apró hulladékok kerültek.

Az akció egyik fő célja a környezeti nevelés, különösen a gyerekek körében. „Aki látja, hogy mennyi kóbor szemét van a városban, és segít ennek a gyűjtésében, talán a jövőben maga sem fog annyi szemetet eldobni, nemcsak a településen, hanem bárhol az országban, a világban” – mondta Hodálik Pál polgármester.

Nem csak egy napon

A városban a szemétszedés mellett más módon is igyekeznek csökkenteni az elhagyott hulladék mennyiségét. Rendszeres a lomtalanítás, és különböző gyűjtőakciókat is szerveznek: tavasszal gumi- és elektronikai hulladékot gyűjtöttek, ezt a MOHU közreműködésével várhatóan karácsony előtt megismétlik.

„Szarvas az elsők között volt azon települések sorában, ahol bevezették a szelektív hulladékgyűjtést, amikor még központilag ez nem volt megoldva” – emlékeztetett a polgármester. Hozzátette: a gyerekeken keresztül a szülőket is lehet formálni, hogy minél kevesebb szemét kerüljön az utcákra.

Fotó: Gyaraki Zsófi