November 11-én, Márton napján, az óvodásaink minden évben lelkesen készülődnek egy különleges eseményre. Az óvodai csoportokban már napokkal ezelőtt elkezdték a beszélgetést Szent Mártonról, a libákról és a régi hagyományokról. Minden csoportszoba előterében van egy nagy lámpás, amely jelzi, hogy közeleg a nap, amikor a gyermekek libás fejdíszeikben, a lámpást követve, az udvarra sietnek. Hiszen ott várja őket Gáspár gúnár, a nagy kedvenc. Elérkezett ez a nap!

Minden „kisliba” izgatottan közelített a fészek felé, ahol Gáspárt sejtették üldögélni. De a lúdra bizony várni kellett! Azonban nem veszett kárba az idő, mert a jelmezekbe bújt Tulipán és Alma csoportos gyerekek Szent Márton történetét jelenítették meg, miközben Piroska néni mesélt. A gyerekek nagyon megörültek, amikor Gáspár gúnár az ő hívó szavukra végre megjelent. A liba is nagy jókedvvel érkezett, és csujogatókat tanított a gyerekeknek, akik boldogan utánozták az új rigmusokat. Ünneplés hangulata járta át a teret, amikor a csoportok kéz a kézben körbeénekelték és körbetáncolták Gáspár fészkét. Ahogy Gáspár gúnár számolta, pont „kilencvenkilenc” kislibát tudott megtáncoltatni! A jókedvért cserébe a kedvenc lúd a sor élére állt, így „száz liba” indult egy sorba’ a játéktérbe. Ott csutkalibaól-építés, libafutam, tojáshordás, búzászsákcipelés, libatollal rajzolás, kukoricafosztás, -morzsolás és számos élvezetes libás játék várta a gyerekeket!

Ez a Márton-napi ünnepség is a közös élményekről, a hagyományok ápolásáról, a szeretetről és a barátságról szólt. Jövőre is várunk, Gáspár!

Márton Gréta óvodapedagógus és Uhljarné Fabó Edit szakvezető óvodapedagógus