Newjság
Dr. Karsai Ervin professzor, a cigány nyelv első magyarországi doktora, kutatója és oktatója tartott előadást a cigányok és a magyarok kapcsolatáról szombaton a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumban. Az előadás az „Istennel talállak, testvérem! Cigány történetek” című időszaki kiállítás társrendezvénye volt.
Kiállítás és kísérőprogramok
A múzeum emeleti nagytermében látható kiállítás részben Békés megyében, részben északabbi megyékben, az 1940-es és 1970-es évek között gyűjtött anyag alapján mutatja be a roma közösségek kultúráját. A tárlatot és a hozzá kapcsolódó előadásokat, zenei bemutatókat Mihály Zoltánné etnográfus, népi játszóházvezető és kismesterségoktató szervezte Szarvasra.
Karsai Ervin cigány köszöntéssel kezdett, és arra biztatta a hallgatókat, hogy bármikor kérdezzenek közbe. Szerinte az embereknek nagyon kevés ismeretük van a cigányságról.
Kovácsok és zenészek a selyemúton
Az előadó szerint a cigányok őshazája India, a mai Pandzsáb, Rádzsasztán és Gudzsarát környéke. A hatalmas lovas birodalmak útjain sok kovácsra volt szükség, a cigány kovácsok így indultak el Perzsián és Görögországon át Európa felé. Egy részük Spanyolország felé vándorolt – ők a főként muzsikáló gitanók –, a Kárpát-medencébe érkezők pedig zenével, kovácsmesterséggel és kereskedéssel foglalkoztak.
A megnevezések eredetét is elmagyarázta: a görögországi „Gippe” nevű nagy cigánytáborból ered az angol „gypsy”, a „roma” pedig az indiai „rom” szóból származik.
Menlevél, Rákóczi és Mária Terézia
Zsigmond király menlevelet adott a cigányoknak, ahogy a jászoknak, a kunoknak és más népcsoportoknak is. Ez szabad vándorlást és saját bíráskodást biztosított számukra. Karsai Ervin szerint Rákóczi seregében cigány katonák is harcoltak, zenekarában cigányok muzsikáltak, a cigány kovácsok pedig fegyvert gyártottak.
Mária Terézia rendeletei viszont súlyos megszorításokat hoztak: elvették a cigányok kocsijait és lovait, és a gyerekeket is elszakították tőlük. Az előadó hangsúlyozta, hogy a végrehajtást a magyarok sokszor nem vállalták. Később sokan letelepedtek: földbe mélyített putriban éltek, alkalmi munkákból és gyűjtögetésből tartották fenn magukat, és ők vetették a vályogot az alföldi falvak házaihoz. Karsai Ervin maga is vetett vályogot. Ezer vályogért akkoriban 600 forintot, egy liter pálinkát és egy ebédet kaptak.
Oláh cigányok és a kasztrendszer emléke
Az 1800-as évek közepén a havasalföldi és moldvai rabszolgaság alól felszabadult cigány csoportok is a Kárpát-medencébe érkeztek, őket nevezik oláh cigányoknak. Az előadó szerint a cigány közösségekben ma is él az indiai kasztrendszer emléke. „Az is cigány, de nem olyan, mint én” – idézte a jellemző mondást, amely a csoportok közti különbségeket fejezi ki, nem a kirekesztést.
Felidézte, hogy 1981-ben részt vett a göttingeni cigány világkongresszuson, ahol a cigány nyelv írásjeleiről is döntöttek. Szerinte ezeket Magyarországon 1992 óta használják. Szóvá tette, hogy a szlovák, román vagy bolgár nemzetiségi iskolákkal szemben a cigány nyelvű iskolákat sokan szegregációnak tartják, és erre szerinte eddig senki nem adott meggyőző választ.
Közös szokások: tűz, virrasztás, sírmelléklet
Az előadás egyik fő témája a cigány és a magyar népszokások hasonlósága volt. Karsai Ervin a háztűznézést, a születéskor rakott tüzet, a halottvirrasztást és a sírba tett személyes tárgyakat említette, amelyek szerinte mindkét népnél megtalálhatók. Szarvason a szlovákoknál is voltak siratóasszonyok. A cigány és a magyar nyelv szerkezeti hasonlóságait – a ragok és a képzők használatát – szintén példákkal mutatta be.
Az előadó több, a történettudomány fő irányától eltérő elképzelést is ismertetett az időszámításról, a magyar őstörténetről és a nyelvrokonságról. Ezeket saját kérdésfelvetéseinek nevezte.
Mesékkel zárult
Végül néhány cigány népmesével búcsúzott. Az egyikben egy vándor egyetlen lova segít három testvérnek elosztani a tizenkilenc lóból álló örökséget. Egy másikban egy leleményes cigány ember szó szerint veszi a bíró parancsát, hogy „ahol legyet lát, üsse agyon”. A Dionüszosz szőlőjéről szóló mese tanulsága pedig: aki keveset iszik, énekel, mint a madár, aki többet, bőg, mint a szamár.
