Csodák márpedig léteznek!

„Pont éjfélkor történt, nagy-nagy csöndességben. Elindult az égről, alászállt egy halovány csillag a földre. Szállt, meg sem pihent, míg oda nem érkezett egy szegény asszony kunyhója fölé. A kéményen keresztül becsusszant a házikóba, ott nagy fényesség támadt, aztán – mi történt, mi nem – egyszeriben gyermekké változott, de olyan széppé, amilyet még nem látott a világ.”

Ezekkel a sorokkal kezdődik Méhes György Világhíres Miklós című könyve. Szándékosan nem írtam azt, hogy mesekönyve, mert ez sokkal több, mint mesekönyv. Ha kedden már a csodákkal foglalkoztunk, és szóba került Harry Potter, Dynamo, és több csodás lény is, akkor muszáj volt ezt a könyvet ajánlanom nektek. Felnőtt voltam már, amikor ezt a könyvet megkaptam egy karácsonykor. Aki adta tudta, hogy mennyire fogom értékelni. Ráadásul pont a csodavárás ünnepén kaptam, hiszen mi a karácsony, ha nem a csodák ideje? Gondoljatok csak a gyerekek örömteli és izgatott angyal és Jézuska várására, a pompásan feldíszített fára és a szép ajándékokra. A történet tényleg a csodákról szól, egy gyermekké lett csillagról, egy Nevenincs tündérről, a zene és a hegedűk öreg mesteréről és mindenféle kalandról, amiről egy gyermek csak álmodik.

Kinek ajánlom ezt a könyvet? Azoknak a gyermekeknek, fiataloknak és felnőtteknek, akik áhítoznak a csodákra, akik szeretnek elmerülni egy olyan világban, ahol nincs lehetetlen, ahol a varázslatok és a varázslatos lények mindennaposak.

Végezetül pedig álljon itt Méhes György megszívlelendő vallomása: „Aki gyermekkorában nem hallgatott és nem olvasott mesét, az nem is lehet boldog ember”

Nóra

{jomcomment}